Tóth Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 29. (Salgótarján, 2001)

Előszó

Előszó Nógrád vármegye nemesi közgyűlésének legrégebbi jegyzőkönyveit - a történelem viharainak pusztító ereje miatt - csak a XVI. század végétől, 1597-től ismerjük. A második fennmaradt kötet mintegy fél évszázadnyival későbbi időszakból való, a vármegyei nemesi közgyűlés 1652-1656 közötti évek munkájának dokumentuma. Jelen kiadványunkban arra vállalkozunk, hogy a Nógrád Megyei Levéltárban a IV. 1. a jelzet alatt őrzött második legkorábbi nemesi közgyűlési jegyzőkönyv bejegyzéseit regeszták formájában megismertetjük az Olvasóval: a kutatóval, a történésszel, a levéltárossal, az érdeklődővel. Nógrád megye nemesi közgyűlésemek jegyzőkönyveit és iratait elemte az alispán, majd az alispán és a nótárius együttesen, utóbb" a nótárius őrizte és gondozta. A vármegye egyes korai iratai többszöri hanyagság miatt megsemmisültek. 1682-ben néhány ládába csomagoltan a vármegye iratai Fülek várába kerültek, ahol - miután Thököly Imre erdélyi és török csapatok segítségével elfoglalta és elpusztította a várat - zömmel a tűzvész martalékává lett a vármegye majdnem teljes XVI. századi, s jórészt XVII. századi iratanyaga, de sikerült megmenteni a protocollumok jelentős hányadát. A vármegye utólag felelősségre vonta Gyürky Pál nótáriust, akinek igazolnia kellett, hogy az ostrom előtt nem állt módjában biztonságos helyre költöztetni az iratokat. 1656-ban, kötetünk bejegyzéseinek utolsó évében is Gyürky Pál volt a vármegye nótáriusa. A vármegye főispánja 1622-1681 között az országos főkapitányi rangban is lévő gróf ghymesi Forgách Ádám volt, aki egyúttal Borsod vármegyében is betöltötte a főispáni tisztséget. Az 1652. június 3-án tartott tisztújításon Voxith Horváth Istvánt és nándori Bene Jánost választották alispánokká. 1653-ban Bene András, 1654-ben ismét nándori Bene János valamint Ebeczky László, 1655-ben az utóbbi helyett - nándori Bene János mellett - budai Bornemissza, másként Bolgár János töltötte be az alispáni tisztséget. A tisztikar tagjai sorában még négy szolgabíró, nyolc esküdt, egy jegyző és egy adórovó (perceptor) foglalt helyet. Amikor az 1656. július 24-én tartott közgyűlésen a tisztikar beadta lemondását, a közgyűlés a tisztújítást szeptember 5-re tűzte ki. A főispánhoz küldött követek nándori Bene Jánost többé nem akarták az alispáni székben látni. A vármegye 1544-ig Balassagyarmaton tartotta közgyűléseit, majd a török elől északra menekült, s a hadi helyzetnek megfelelően, Fülek várának 1593-as visszafoglalásával e vár lett a közgyűlés székhelye. Mindaddig az is maradt, amíg Thököly Imre a törökök segítségével elfoglalt várat felégette, sőt a vármegyebeli végvárak közül Fülek országos jelentőségre tett szert. Nemcsak azért, mert egyike volt a vidék legjelentékenyebb erősségeinek, ahol a Felvidék családai menedéket találtak, hanem azért is, mert Nógrád vármegye nemesi közgyűlésén kívül a székhelyéről kiszorult Pest, illetve Heves, Külső-Szolnok, sőt Csongrád vármegye közgyűlése is itt tartotta üléseit. A közgyűlés ebben a században ülésezett még Losoncon, Gácsott, Szécsény várában, néhány alkalom5