Tóth Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 29. (Salgótarján, 2001)

Regeszták

ismert tény ugyanis a tekintetes vármegye közönsége előtt, hogy az osztályt elrendelő parancslevélben megmondott malmot az alperes fél nem kicsiny összeg kifizetésével szerezte meg idegen kezekből, amint hogy az elpusztult kastélyért és a korcsmáért ugyancsak nem megvetendő pénzösszeget fizetett ki, nem számítva a fáradságot, amelyet az említett jószágok visszaszerzésére fordított. Mindezekre tekintettel tehát azt kívánja, hogy a tekintetes vármegye, vagyis törvényszék különös megfontolás tárgyává téve az elhangzottakat hagyja helyben az alperes fél által az ebben a perben alkalmazott pervisszaűzési jogorvoslatot, együtt a letett teher visszaszolgáltatásával, majd pedig hozzon egy különleges ítéletet, olyat, amely teljes körű és valóságos elégtételt ad az alperes félnek mind a vitatott jószágokért kifizetett költségeit, mind pedig az azokra fordított fáradságát tekintve. Addig tehát, amíg az alperes fél nem kapja meg ténylegesen ezt a kárpótlást, a felperes sem tarthat ténylegesen igényt a fentebb felsorolt jószágokban való birtokosztályra, hiszen az alperes fél azok megszerzésében és tényleges kézhez vételében önmagának, nem pedig másnak az érdekében fáradozott. A felperes fél prokurátora ragaszkodván eljárási jogköréhez, ünnepélyes protestációt terjeszt elő, mivel véleménye szerint perbéli ellenfele nem adta elégséges indokát a pervisszaűzésnek. Amit ugyanis elmondott, az visszaűzés címén a legkevésbé sem szüntethette volna, s most sem szüntetheti meg a végrehajtást és a szolgabírák eljárását, ahogyan az ki fog derülni az alábbi megfontolásokból. Először: visszautal saját, a végleges ítélet meghozatala előtti első bíráskodás alkalmával tett előterjesztésére, ahol ünnepélyes tiltakozást terjesztett elő amiatt, mert az alperes fél akkor is követelést támasztott költségei megtérítésének a tárgyában; a felperes ugyanis akkor kész volt elegendő feleletet adni erre az alperesnek. - Másodszor: feltéve, de nem megengedve, hogy az alperes fél valamilyen költségeket vállalt a parancslevélben felsorolt jószágok visszaváltása során, mivel azonban e költségek őket megillető arányos részének a felvállalása érdekében sem a felperest, sem pedig akkori természetes és törvényes gyámját nem kereste meg, ezért magára vessen. - Harmadszor: az ország írott törvényeiben, jelesül pedig a Hármaskönyv I. részének 42. és 43. címében foglaltak alapján nyilvánvaló, hogy a megosztatlan atyafiakat a birtokok megosztatlanságának az ideje alatt keletkezett nyereség és kárvallás egyenlőképpen illeti meg. - Negyedszer: a prokurátor a tekintetes törvényszékre bízza annak megítélését, hogy az alperes fél attól az időtől fogva, mióta megszerezte a vitatott jószágokat, az őt meg nem illető fele rész után vajon nem szedett-e be annyi jövedelmet, amelyből eléggé bőségesen visszanyerte az arra a fele részre fordított kiadásait. -Ötödször: jóllehet az alperes fél a mondott jószágok visszaszerzése érdekében kifizetett valamely összeget, e jószágok azonban - mégpedig jelesül a malom a hozzája tartozó gáttal együtt - teljesen leromlott állapotban volt, s ennélfogva a felperes felet sem lehet kötelezni semmilyen költség vállalására sem. - Hatodszor: azért sem lehet a felperes felet a költségek egy részének az átvállalására kényszeríteni, mert az alperes fél eddig még semmiféle hiteles dokumentumot sem mutatott fel azok mennyiségéről. - Ezekből és a hozzájuk hasonló alapvető érvekből nyilvánvalóan kiderül, hogy az alperes fél által a per 108