Oborni Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 28. (Salgótarján, 2001)

Bevezetés - Nógrád vármegye a tizenöt éves háború idején

Losonc, 1600. október 2. -közgyűlés Losonc, 1601. január 15. - nincs jelölve - közgyűlés Losonc, 1601. május 7. - közgyűlés Gács, 1601. június 19. -közgyűlés Losonc, 1601. szeptember 24. -közgyűlés Ebeck, 1601. november 9. - közgyűlés Losonc, 1601. december 17-18. -közgyűlés és törvényszék Losonc, 1602. január 28-29. -közgyűlés és törvényszék Losonc, 1602. február 15. -közgyűlés Losonc, 1602. április29-30. -közgyűlés és törvényszék Losonc, 1602. május 20. - közgyűlés Gács, 1602. június 10. - közgyűlés Losonc, 1602. július 8. - közgyűlés Losonc, 1602. július 23. - közgyűlés Losonc, 1603. január 27. - törvényszék Losonc, 1603. március 3. - közgyűlés Losonc, 1603. április 10. -közgyűlés A jelen kötet által felölelt esztendők a tizenötéves-nek is nevezett hosszú háború idejére esnek, aminek hadjárásait a nógrádi táj nem csekély mértékben szenvedte meg. Elsősorban az itteni várak miatt voltak érdekeltek a háborúzó felek a terület megszerzésében, de a vidék közel esett Budához, az ország közepéhez, stratégiai fontosságát ez is növelte. A háború első szakaszában a vármegye jelentős szerepet vitt a harcokban, az első császári-királyi hadi sikerek éppen a nógrádi várakhoz kapcsolódtak: még 1593 november-decemberében, amikor is a Cristoph Teuffenbach kassai főkapitány, Báthori István és Pálffy Miklós bányavárosi főkapitány által vezetett királyi seregek visszafoglalták Füleket, Szécsényt, Ajnácskőt, Divényt, Drégelypalánkot, Kékkőt, Hollókőt, Kékkőt, és számos környékbeli kisebb palánkot.

8 Szintén jelentős győzelem volt a következő év márciusában Nógrád várának bevétele, amelynek feladásáért halállal bűnhődött a vár török kapitánya.

9 A kezdeti sikerek után azonban bekövetkezett a mezőkeresztesi csatavesztés (1596. október 22-26.), amely után megfordult a háború menete. Illetve talán nem is megfordult, hanem patthelyzetbe merevedett, kialakult egyfajta erőegyensúly a felek között, s innentől kezdve leginkább ez jellemezte a háború hátralévő esztendeit. Eger eleste után, 1596-től egyre több tatár támadás érte a nógrádi részeket, legfőképpen a Pest melletti táborból portyáztak a tatárok, ahol ez idő tájt egy nagyobb kontingens állomásozott.

10 Nógrád vármegye területén ezt követően 1599 októberében volt nagyobb hadjárás, amikor is Ibrahim nagyvezír tatár csapatokat küldött a Dus Tóth Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged, 2000.144. 9 Tóth i. m. 149-150. 10 A tatárok létszámát Belitzky 4000 főben határozza meg. Belitzky János: Nógrád megye története S961849. Salgótarján, 1970. 159. (Nógrád megye története I. kötet); Tóth Sándor László legújabb monográfiájában utal Illésházy István nádor följegyzéseire, aki 25 000 főre becsülte. Tóth i. m. 306. 7