Oborni Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 28. (Salgótarján, 2001)

Regeszták

fellebbezésének módjáról nem volt megbeszélés, de a fellebbezési levelet kiadták. Az alperes a királyi táblán fog ezen perátküldő levél tartalma ellen fölszólalni, és kijelenti, hogy alkalmas időpontban készen áll az igazát bizonyítani. Továbbá kéri, hogy patvarkodás miatt, a Tripartitum 2. részének 70. címe alapján büntetést szabjanak ki a felperesekre, amiért azok már harmadszor viszik egy és ugyanazon bíróság elé az említett uhorszkai erdő birtoklásának ügyét. Ezenkívül bemutatta az Osztroluczky Menyhért alatt lefolytatott ügyet és az idézést, amiből kiderül, hogy patvarkodásról van szó, amelyről ítéletet kér. A felperes azt válaszolja, hogy ez nem patvarkodás, és az alperes kifogásának nem ad helyt, mert a bemutatott oklevél nem az ügy végét jelzi, mert utána folytatódott a per, és a felek csak akkor egyeztek meg. A másik ok, hogy a kierőszakolt szerződéssel maga az alperes hajtott végre hatalmaskodást, és a felperesek kénytelenek voltak megidézni, tehát ez nem patvarkodás. A felperesek alkalmazni akarják magukat ahhoz a szerződéshez, amelyet ők az alperes fivérével kötöttek. Az alperes szerint ezen állítás nem áll meg, megismétli előbbi állítását és a patvarkodás alól nem tudja felmenteni a felpereseket. Kijelenti, hogy a mostani harmadik per tartalma alapján kéri a patvarkodás miatti büntetést és nem a már lezárt és megszüntetett eljárás alapján. A felperesek azt állítják, hogy ez nem patvarkodás, hanem csak a szerződéshez akarják magukat tartani. Határozat: a patvarkodás vádja nem helytálló, és az előbbiekből ez nem állítható. Az alperesnek bizonyítania kell ama állítását, hogy nem a per alatt álló területen, hanem a saját területén fogta el a jobbágyokat mint hatalmaskodókat. Ezzel szemben a felpereseknek be kell mutatniuk a saját perükről korábban kiadott okleveleket amiatt, hogy az ítélethez adatokat szolgáltassanak. Mindkét fél a következő törvényszéken adja elő bizonyítását. A felperesek azt állítják, hogy az általuk mondott helyen elfogott jobbágyok közös foglyok. Az alperes azt állítja, hogy a jobbágyok az ő foglyai, mivel a saját „Wrch Whorska nad draweczkym potokom" nevű erdejében fogta el őket. A következő törvényszék ideje alatt a bizonyítást végre kell hajtani. Végezetül az alperes prokurátora kijelenti, hogy a felperes által megnevezett, törvény elé állítandó uhorszkai lakos jobbágyok között szerepelt Vakaracz György neve is, aki nincs és sohasem volt Uhorszkán, Lipták György szintén nem volt ott, Czirják Máté felesége szintén (akinek sem nevét, sem keresztnevét nem tudták megmondani), Czirják Lőrinc néhány éve meghalt, Mihály Máté és Fejér János nevűek pedig nem is léteznek. Továbbá tudja az alispán és a szolgabíró azt is, hogy Uhorszka possessio már jó régen több részre lett felosztva, ezért az ottani jobbágyok egy részét őfelsége birtokolja, egy részét pedig a Telekessyek, Babindaly András gyermekei és Dósa Tamás, akik, amiért a felperesek jogtalanul háborgatják az alperest, kérték bizonyos idegen jobbágyok törvény elé állítását az alperes asszony közbenjárásával. A prokurátor kéri, hogy azon jobbágyokat, akik nem voltak Uhorszkán, mentsék föl a felperesek keresete alól, és erről bizonyságlevelet is adjanak ki, valamint kéri a jogtalan háborgatás miatti ítélet kimondását és a meghaltakra vonatkozóan is ítélet kiadását. 138