Oborni Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 28. (Salgótarján, 2001)
Regeszták
A vármegye döntése: a pert meg kell szüntetni, mert sem a kert helye, sem a vármegye, ahol van, nem volt megjelölve. 981.1002. (I. 203-205.) Polthári Soós János és Gábor (egregii) felperesek pere a néhai Radvánszky Ferenc (egregius) özvegye, Majthényi Sára alperes ellen bizonyos jobbágyaiknak elfogatása miatt. A felperesek nevében Urbán Fülöp ítéletet kért. Az alperes nevében Mottko Pál a vármegye prokurátorvalló levelével megjelenve bemutatta a Majthényi Györggyel szemben kiadott perátszállítő levelet, amelyben Majthényi Sára nincs megnevezve, mint akire a per átszállana. Ezért a felperesek csak maga az úrnő ellen indíthatnak pert, és az alispán csak ennek értelmében hozhat határozatot. Az alperes prokurátora elmondta, hogy az alperes mindent tagad, azaz, hogy sohasem parancsolta meg az elfogatást és a Feketeerdőnek vagy Sztradoncnak nevezett peres erdőből senkit sem fogatott el. De ha valamit tett, akkor azt az „Wrch Whorska nad draweczkym potokom" nevű erdő megvédelmezése miatt tette, amely erdőt már igen sok esztendeje békésen birtokolta, és a felperesek sohasem voltak a nevezett erdő birtokában és használatában. Az alperes felajánlotta, hogy kész bizonyítás alá vetni az említett erdő birtoklását, megfelelő időpontban. A felperesek ennek a kifogásnak nem adnak helyt, és hozzáteszik, hogy az az erdő, amely Uhorszka és Brézó között van, a felek közös erdeje, de Felsőpoltár, Borcsok és Sóslehota egykor a füleki várhoz tartoztak, de a néhai boldog emlékezetű Zsigmond, Magyarország királya a felperesek elődeinek csere jogán átadta birtoklásra, és abban a felperesek már ősidők óta békésen megvannak. Amikor a felperesek pert indítottak a néhai Pethő János (magnificus) ellen, annak halála után a per Majthényi Lászlóra (generosus) és másokra szállott át. Időközben Majthényi László megegyezett a felperesekkel, és az elhajtott disznókért 140 forintot fizetett, ahogyan az kiderül a szerződéslevélből, és az is, hogy minden per alatt álló erdőt közösnek nyilvánítottak. Ezért az alperes nem tagadhatja, ami Arany János szolgabíró jelentéséből nyilvánvalóan kiderül. De másik ok is van, tudniillik amikor korábban, még Osztroluczky Menyhért alispán idejében, amikor a helyszínre kiküldték az alispánt, szolgabírót és esküdtet, azok ott ítéletet hoztak, amellyel minden erdőt a felpereseknek ítéltek. Az alperes ezt az ítéletet föllebbezte a vármegye törvényszékére, hol lefolytatták a bizonyítást, erről bizonyságlevél is maradt fenn. Az alperes prokurátora azt mondja, hogy az iménti igen terjedelmes kifogás jogilag érvénytelen. Ugyanis a felperesek nevezzék meg pontosan azt a birtokot, amelyet csereként Zsigmond királytól kaptak. Továbbá a Feketeerdővel és Sztradonc nevű erdővel kapcsolatban minden eljárás befejeződött, mert megvan a néhai Soós Györgynek (egregius) azon nyugtatványa, amelyben elismeri, hogy Majthényi Lászlótól átvett 140 forintot, és amelyből kiderül, hogy Osztroluczky Menyhért volt alispán valóban kiszállt a helyszínre, ami Uhorszka volt, és ott köztudományvétel után azt az ítéletet hozta, hogy az erdők a felek közös birtoklásában maradjanak meg, ahogyan eddig is voltak. De mivel az alispán saját elhatározásából és nem hivatalos kiküldetéssel szállt ki, és nem bírta az alperes előzetes beleegyezését, ezért nem hozhatott ítéletet az alperest is érintő ügyben, és a lefolytatott köztudományvétel is érvénytelen. Az ítélet 137
