Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A jobbágyok terhei és szolgáltatás a 18. században az urbárium bevezetéséig
lőtt. Az esetleges földesúri reagálásra hat évvel későbbről van egy közvetett bizonyítékunk, mely némi könnyítésről tesz említést. A levél ide vonatkozó része így szól: „Héhalmi Jobbágyaimnak az egész helység nevével tet[t] Instantiajokat (kérelmüket) tekintetben vévén további megmaradásukra és könnyeb[b]ségekre nézve engedtem egy Malmot Ujjonan építeni a Pincze nevű helyen..." Majd egy kissé alább a következőket olvashatjuk: „Engedtetik ... Hihalmi Jobbágyimnak, hogy az maguknak Szükségire midőn fognak kívántatni valami darab fák, azokat eset[t] (száraz) fábul a Bujáki erdőről hordhassák." 5 9 A földesúri, vagy a földesurak tisztjeinek túlkapására az urbárium bevezetése előtt álljon itt még egy panaszlevél pár bekezdése, melyet ugyancsak a megyéhez írtak Bérnek, Bujáknak, Héhalomnak és Palotásnak „közönséges Szegény Lakos"-ai. A panaszokból visszacsengenek az 1738-as év sirámai, valamivel súlyosabb formában. A négy falu legfőbb panasza: „a Súlyos és el viselhetetlen éj[j]eli s nappali szüntelen rend nélkül való, kevés Jószágocskáinkból éppen már ki pusztétó robotosság ..." Ezek után következnek azoknak a súlyos robotterheknek a felsorolásai, melyekkel a közösséget a tiszttartók szorongatták. Mielőtt a panaszok ismertetésére rátérnénk, nézzük meg, hogy mi a robotnövekedés oka. A magyarországi agrárfejlődés egyik jellegzetessége a török kiűzése után, hogy a 18. században újra kezdetét veszi a földesúri árútermelés, melyek fő színtere a majorság. Ez az általában egy tagban lévő, és a határ jelentős részére kiterjedő nagybirtok akadályává vált egyrészt a jobbágytelkek növelésének úgy is, hogy egyre több irtványt vesz vissza a jobbágyoktól a földesúr. Ebből következett, hogy új telkeket nem osztanak, a jobbágyi telkek a természetes szaporodás következtében elaprózódnak. De a legterhesebb a jobbágygazdaságok számára az a növekvő kézi és igasrobot mennyiség, amellyel a majorságot meg kell művelniük, mivel ott a szakszemélyzeten - csikósokon, gulyásokon, kertészeken, erdészeken, vadászokon, kulcsárokon, vincelléreken, kádárokon, kovácsokon stb. - kívül mások nincsenek. A szezonális mezőgazdasági munkákat: a szántást, a vetést, az aratást, a széna kaszálását, behordását, a cséplést, a szőlő szürctelését is a jobbágyoknak, zselléreknek kellett elvégezniük robotmunkában, ingyen. Nézzük a konkrét panaszokat: „Elsőben ..., mint Béren, Palotáson, úgy Hihalmon az Ekék holly (hol) öttel, hol hattal megfogytak, még is mind őszi, tavaszi szántásunk duplájára szaporodott ... Hihalmon ötven hét killa ősz[i] vetéssel, és nyolcvan egy killa tavasz[i] vetésssel meg bövétetett. Az őszi, tavaszi földeket ennek előt[t]e két helységnek kelletett meg szántani, bé vetni, fel aratni, ugyan bé hordani, azt most egyedül magának kelletik végbe vinni. Az behordásnak jószák (termény) takarításnak idejében hasonlóképpen vagyon Palotáson és Héhalmon is. Az Kaszálás is meg Szaporítatott, mivel elmúlt esztendő59 MOL. P. 1291. 11. cs. 1590-1753 Buják - Héhalom. 88
