Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Az általános úrbérrendezés
ben is Kört nevü Pusztára egy egy hétre, egy egy Helységbül tiz, tiz embernek kelletett megjelenni, úgy hasonló kép[p]en más héten [is]. A Szőlő munka is, mivel, hogy a Szülő minden esztendőben nagyobbítattik, munká[ja] is Szaporodik. A Szőlőnek Garágyát 6 0 hasogatott karóval bé kerítve kell tartanunk. Egy Szóval egész esztendő béli munkáját az Szegény Jobbágynak kelletik végbe vinni. A kő vágás, kő hordás, mész égetés, ahhoz elegendő fa vágás[a], kinek (minek) sem éjjel sem nappal Szüneti nints, annyira kínosztatunk, hogy allyik (alig) ün[n]ep napra is juthatunk haza." Panaszuk további tárgya a dézsmával való visszaélés, amit újabban pénzen kellett megváltaniok: „minden Bárányért fő képpen Palotáson és Hihalmon tizen ött garast vettek". Hasonlóképpen megemelték a pálinkafőzés adóját is: „Az Pálinka vas Fazék Taxajaba annak előt[t]e egy Fazéktól egy Tal[l]érnál többet nem adtunk. Most pediglen minden Fazéktul három, három forintokat kíntelenítünk fizetni." Egy másik jellegzetesség is mutatkozik, ugyanis a régebben szokásos természetbeniek egy részét akkora már pénzben kellett megváltaniuk a jobbágyoknak, természetesen a tisztartó vagy a füldesúr által megszabott áron. „Tyúkért, Lúdért, tojásokért, kacsáért kész pénzzel kell fizetnünk." És legvégül elmondják, hogy panaszaikat a tiszttartó nem hallgatja meg, szidalmazza őket. A tisztartó szemében a héhalmiak és a többi falu jobbágyai „Filiszteusok ..., és rossz emberek", sőt mégis fenyegeti a falvak népét mondván: „Nem bánom, ha mindnyájan elmentek is, midgyárt Svábot Szálétok helyettetek." A jobbágy csak egyet tehetett, reménykedett, még nemesi vármegye védelmét is kérve; „Vármegyének Kegyes Színe előt[t] lábaihoz leborulván buzgó alázatossággal reménykedünk, hogy amennyire lehet, ezen nagy ínségünkben, robota tételeinkben ... segedelmünkre lenni méltóztassanak." Az általános úrbérrendezés A megye „segedelme" helyett a 18. század második felében a király „segelme" érkezett meg az urbárium rendelti úton való bevezetésével, mivel a majorsági gazdálkodás általánossá válása, kiterebélyesedése már az állami terhek beszedhetőségét is veszélyeztette. Ezért elengedhetetlenné vált, hogy az uralkodó a jobbágy és földesúr viszonyát az egész országra egységesen, és részletekben lemenően szabályozza. A robot nagyságában, heti rendszerességében, a szolgáltatások milyenségében a legváltozatosabb formák voltak találhatók az ország különböző vidékein. A feszültség egyre nagyobb lévén, a Dunántúl egyes részein robot-megtagadások is előfordulnak. Egyes 60 garád=árok. Szláv eredetű régies nyelvjárási szó. Jelentett kerítést és tanyát határoló akácsort is. TÓTFALUSI I., 198. p. 89
