Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A jobbágyok terhei és szolgáltatás a 18. században az urbárium bevezetéséig
Ha úgy tetszett büntetés terhe mellett megtiltották, hogy a jobbágy az irtványokból egy bizonyos idő után az egyházi tizedet kiadja, de mint ilyet, lévén törvénytelen, a jobbágynak nem kis kárára, később meg kellett fizetnie. A földesúr a maga hetedét azon irtványokból is könyörtelenül behajtja, melyek még mentesek lennének a szolgáltatások alól. 5 6 Az Esterházyak tiszttartóik révén már 1702-ben olyan birtokigazgatási határozatot küldenek a megyéhez, melyben látszatra jobbágy védő szándékkal felszólítják a nemes vármegyét, hogy hozzák az uradalom tudtára, mennyi állami és katonai teher teljesítésének kell eleget tennie az uradalmakhoz tartozó falvaknak. Mindezek után értesítik a megyét: „Mindenütt a Hatvani Dominiumba megtiltatott a vadászat és a madarászat" - majd hozzáteszik, „hogy valamely becsülets Ember effili... el ne kövesse, ha baj nélkül maradni akar." 3 7 Visszatérve a panaszos levélre, mindennaposak voltak az embert, állatot nem kimélő hosszú fuvarok, amelyek a jobbágyot gazdaságával együtt sorvasztották. Nézzük, hová is kellett menniök: Bécsbe levelet vinni, vagy vitetni. Gabonát „falustul" Zólyom megyébe szállítani, és még hogy hova „számját meg nem mondhatjá"-k. Csak a legismertebb helyeket sorolják fel, ahová már fuvaroztak uruknak: Vác, Győr, Pozsony, Bécs, Pöstyén? Beregszász és a közelebbi városok, Szécsény, Losonc, Gyöngyös és Eger. A levél végén a héhalmi jobbágyok keserűségüket, így sommázzák: „Mely Sok rendbeli nyomorúságos állapotjaink véget[t] naponként tcljesíg[g]el közönségesen elpusztulunk is, mivel Magok is jó patrónus Urainktúl hallyák; hogy valóban már kevesen marattunk, mivel, hogy némely helységiinkbeli jó Gazdák közülünk el Szalattanak, hol pedig az Gazdák fiai Más Vármegyében való Szolgálatra áll[ítj]ak Magokat és így az M[éltósá]g[t]okN[agysá]ga Sok rendbeli dolgait és kéréseit nem Győzvén [teljesíteni] koldússágra jutottak. Mely vígett már Sokszor Instáltuk (kértük) vala M[éltóságos] G[róf] Urunkat ö N[a]g[y]ságát, hogy ha valami kép[p]en a Szegin Job[b]ágyságnak meg maradása kedvíirt, valami jó rendben hadna ő N[agysá]ga bennünket, de N[agysá]gatul semmit sem nyerhetünk, Sőtt inkább eleiben sem bocsáitatott ő N[agysá]ga bennünkött. Mellyre nézve ha az valóságos örökös Földes Urunk nem méltósztat bennünket kiváltani, tellyessíg[g]el tavasznál továb[b] Szeginy helysígünkben [nem] maradunk tovább, hanem pusztán hagyuk ... Hihalom die 13, Julii An[n]o 1738. N[agyságtok]nak s k[kegyelmetekne]k Fő haitó Szeginy Fiai, Hihalmi Szegénysik." 5 s A panaszt minden bizonnyal az úriszékhez utalták vissza, s annak határozata nemigen korlátozhatta az „örökös földesúr" hatalmát, intézkedési jogkörét jobbágyai fö56 MOL. P. 1291. III. B/l. 12. cs. Buják Héhalom 1676-1741. 409-412. p. 57 NML. IV. 1. b. 2. 1702. egyéb iratok. 58 Uo. 87
