Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Új ratelepülés, újratelepítés
Hasonlóan vall az eseményekről Kanyó Balázs 36 éves Jobbágyi faluban lakozó jobbágy, aki az egyes falvak sorsához külön is értékes megjegyzéseket füz: „...jól lehet [ÉrsekjUyvár meghvétele előtt (1685. augusztus 10.) mind Török, Tatár és Lengyel haitatván... az Cserháton lakos Szegénységh marháját, gabonáját, egyébb nekiek teczeő javaival együtt fogyatta ugyan eöket, úgy hogy teöbi közeött a Tatár még Bécs felé menetelekor (1683 májusában) Leörincsnek (Lőrincinek) felét, Gedét többire, Szirákot és Jobbágyit is megh ígette. Azontúl a Lengyelis Szécsényt mcgh vévén az egész Cserháton lakos Szegénység el Széledet[t]." Az ő vallomása szerint is a lakosok a különböző hadak dúlása után visszamentek lakóhelyeikre mondván „... mindazon által ... meg maradtanak volna mégh sok kárvallások után [is], ha az Lévay és Korponai katonák és Haiduk... úijabban marhájokból és egyeb javaikból ki nem Pusztították volna". Igaz, hogy ő arra az időre teszi, „mikor Szolnok felé nyomódott volna az Tábor úijobban". Hogy ez mikor történt, 1683-ban, vagy 1685-ben, mikor vissza is foglalják a magyar hadak Szolnok városát a töröktől, a szövegből egyértelműen meghatározni nem lehet. Sokkal egyértelműbben vall ugyanezen eseményekről a Bujákon lakozó 40 éves Molnár György, aki az Esterházy család jobbágya: „Bizonyossan tudgya - olvashatjuk a vallomásban hogy Szécsén meg ígése után következő büten (böjtön) mingyaras pusztán hagyván falujokat ezen: Bér, Szirák, Dengelegh, Kürt, Csécse, Kálló, Tarcsa, Kökényes, Heríd, Lőrinczy, Szántó, Gede, Jobbágy, Ecsegh, Hihalom, Palotás, Bág[y]on Szőllős és Bárkány nevű Falu lakosival együtt elpusztultának az időttül fogvást. Sokkan mégh mostis falujokban nem laknak." A vallomás felvételének időpontja 1688. augusztus 18. 5 A falu időleges, részleges elnéptelenedése leghamarabb tehát 1684 májusa, de legkésőbb 1685 nyarán megtörtént. A vallomástevők emlékezete csak addig terjed, hogy Héhalom lakosait is kifosztották, nyilván többeket meggyilkoltak, illetve rabságba hajtottak. Hogy hová, erről már nem mond semmit a forrás. Újratelepülés, újratelepítés Mint a birtoklástörténetről szóló fejezetben olvashattuk Héhalom Buják Palotás és Bér falvakkal együtt a herceg Esterházy família birtokában volt. Ezen a falvak újratelepítése valószínű „nem a jobbágyok önhatalmú akciójaként zajlott le, hanem a földesurak, vagy tiszttartóik tartották kézbe a házhelyek kijelölését, sőt azon nyomban kimérték a telkekhez tartozó szántóföldeket és kaszálókat is. A korabeli magyar nyelvű források e folyamatot azzal a szóhasználattal is érzékeltetik, hogy mindig a falvak «megszállításá»-ról beszéltek. Az újratelepítés körülményei az átlagos, úrbéres jobbágyfalvakban mondhatók a legsimábbaknak. Földesuraik és a vármegyei, kamarai s NML. IV. 1. b. Sedria 1689. március 4. 55
