Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Új ratelepülés, újratelepítés

hatóságok is természetesnek tekintették, hogy a feudális rendszer terheit görnyedt vállán tartó «szegénység» - ahogy a kortársak az adófizetőket nevezték - visszatérjen ősi földjére és folytassa jobbágyi alávetettségü életét". írja Pálmány Béla egyik müvében.

6 Ezen általános állítás után tekintsük át a volt szécsényi járás déli elnéptelenedett falvainak a benépesítését. A teljesség igénye nélkül példaként említsük meg egynéhány település feltételezhető újratelepülésének időpontját az 1728-as országos összeírás alapján.

7 Az országos összeírásban a községnév után, ha azt újratelepítették, a „circiter" megjegyzés után következik egy szám, amely arra utal, hogy hány évvel azelőtt történt a betelepítés, a falu újjászületése. Ezért használtuk a szövegben a „feltételezhető" kifejezést. Leghamarabb, „mintegy 40 éve" tehát már 1688-ban [Cserhát]Surány és [CserhátjHaláp népesedett be, 1691-ben Csécse, Bercel és Becske községek éledtek újjá, 1692-ben [Mátra]Szőllős, 1693-ban Bérre érkeztek új lakók, 1694-ben Lőrinci község népesedett újra, s a nagy újratelepedés 1695-re tehető, amikor is újra lakják Csécse, [Egyházas]Dengeleg, Buják, Jobbágyi, Kálló, Kisbágyon, Kökényes, Palotás, [Zagyva]Szántó, Szirák és [Erdő]Tarcsa „possessiokat", falvakat. Ekkor telepítették újra Héhalom községet is. A telepítő földesúr, akár csak Buják, Bér és Palotás falvak esetében, galánthai Esterházy István volt. Héhalom esetében a telepítők között volt egy kisnemesi família a Hannos család is, kik két jobbágytelek (sessio) erejéig közbirtokosok voltak a faluban.

8 Ha egy falu ellenséges támadás, hatalmaskodás után hosszabb rövidebb ideig időlegesen elnéptelenedik, akkor mindig felvetődik a kérdés, hogy az őslakosok telepedtek-e vissza, a dúlás elmúlása után, vagy teljesen új lakók vették birtokukba, kapták megművelésre a települést, s annak határát? Fennáll-e a lakosság tekintetében a kontinuitás - a folyamatosság, vagy lakosságcsere következett be. Héhalom esetében teljesnek mondható források hiányában - a korai időkből nincs anyakönyv -, csak részleges jobbágy, illetve zsellér családfők neveit tudjuk idézni, de megkockáztathatjuk, hogy a lakosság nagy része a közel kétszáz éves háborúk során jórészt kicserélődött. A 17. század során feltűnt családnevek közül: Bial, Harmos, Farkas Szilvási családnevek tovább éltek a 18. században is, a Nagy és a Kis családnevekkel együtt, de mert ezen utóbbi nevek gyakori előfordulásuk miatt biztonságosan nem azonosíthatók, így csak az előbbi esetekben tételezhetjük fel, de bizonyosan nem mondhatjuk, hogy ugyanazon családokról van-e szó. A megtelepedés után 1698-ból és 1699-ből van két adófizetőket rögzítő névsor, illetve megmaradt az 1715-ös, 1720-as és az 1728-as országos összeírás is, amely szintén név szerint sorolja fel a héhalmiakat. 6 PÁLMÁNY B., 1988. 167-239. p. 7 NML. IV. 7. A. O. öi. 4. sz. 1728. 812. p. s Uo. 812-813. p. 56