Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok - Az oktatás hatékonysága 1869 és 1941 között
ciszakadó családtagok esetében már mindkét házastárs esetében kiemelt jelentősége lehetett. Sajnos a későbbi népszámlálások fennmaradt adatsorai nem teszik lehetővé, hogy az 1869. évihez hasonló mélységben elemezzük az írni-olvasni tudás terjedését Héhalomban és környékén. így például a rendelkezésünkre álló adatokból nem áll módunkban az sem, hogy külön-külön tárgyaljuk a nők és a férfiak írás- és olvasástudását. Ennek következtében a két nemre vonatkozóan csak együttesen tudjuk kimutatni, hogy a háromnegyed évszázad alatt milyen sikereket értek el a pedagógusok az analfabéták számának csökkentésében. Az előző táblázatból ez a folyamat igen jól nyomon követhető, ugyanis öt időmetszetben foglaltuk össze a Héhalomban és - az előbbiekben már említett szempont szerint kiválasztott - további tíz településen lakó hat éves és az annál idősebb korosztály írni-olvasni tudását. Az öt időmetszetben vizsgált 73 év elégségesnek látszik arra, hogy bizonyos tendenciák megállapíthatók legyenek, s ebből következtetéseket vonhassunk le a faluban folyó oktatás hatékonyságára, az ott tanító pedagógusok nevelő tevékenységére vonatkozóan. 14 0 Az már az első látásra megállapítható, hogy Héhalomban 1900-ban magasabb volt az írni-olvasni tudók aránya úgy a vizsgált tizenegy település átlagánál, mint a megyei, illetve az országos átlagnál is. Ekkor egyébként a tizenegy település között ugyanúgy mint harmincegy évvel korábban - az előkelő 3. helyet foglalta el a falu, azonban ezt a 3. helyet úgy tudta csak megtartani, hogy az analfabéták száma közel 13%-kal csökkent, s ezáltal a település hat évnél idősebb lakóinak már közel kétharmada (73,2%) tudott írni és olvasni. Ez az analfabéták számának évi 0,4%-os csökkenését jelentette. A tíz évvel későbbi, az 1910-es népszámlálás szerint viszont már évente csak 0,06%-kal csökkent az analfabéták száma, s ezáltal Héhalom, a vizsgált települések rangsorában három hellyel lejjebb csúszott, vagyis az írni-olvasni tudók 73,8%-os arányával csak a 6. helyet foglalta el. Ekkor úgy a 11 település, mint a megyei átlag magasabb volt a héhalminál. Az előbbi településcsoportnak 76,3%, az utóbbinak pedig 76,1 %-a ismerte a betűvetést és az olvasást. Az írni-olvasni tudók számának eddigi dinamikus növekedésében beállt mérséklődés valószínűleg azzal hozható összefüggésbe, hogy a meglévő két régi tanterem már nem volt képes befogadni a tankötelesek teljes körét, vagy ha mégis, a túlzsúfoltnak bizonyult termekben már nem lehetett olyan hatékony oktató-nevelő munkát folytatni, mint a korábbi évtizedekben, amikor még kevesebb volt az iskolába járók száma. Feltételezhetően ez a felismerés vezette arra a falu vezetését, hogy az iskolát bővíteni kell, illetve menetközben a bőví140 Pontosabban fogalmazva csak ezekből az adatokból tudunk következtetni az oktatás hatékonyságára, mert az 1900 és 1944 közötti időszakból olyan jellegű levéltári forrásokkal, mint amilyenek az 1863 és 1900 közötti időszakból voltak, nem rendelkezünk. 186
