Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok
Település Iskolába jár Tanköteles % A 6 éves és annál idősebb lakosság körében írni-olvasni tudók aránya 1869-ben (%) Rangsor 1863 7. Kisbágyon 33 50 66,0 49,6 4. 8. Zagyvaszántó 65 108 60,2 51,6 3. Joggal tételezhetnénk fel ebben az esetben is, hogy azokon a településeken magasabb az írni és olvasni tudók száma, ahol az iskolaköteles korú gyerekek közül többen látogatták az iskolát. Ha azonban ezt az 1863-as rangsort is összevetjük az 1869. évi népszámlálás adataival, ismét azt tapasztaljuk, hogy az egybeesés koránt sem olyan természetes, mint ahogy azt előre várhattuk volna. 11 6 Ugyanis 1863-ban az iskolakötelesek a vizsgált nyolc település közül a legtöbben Lőrinciben látogatták az elemit, viszont a hat évvel később megtartott népszámlálás eredményei mégis azt mutatták, hogy a falu hat éves és annál idősebb lakossága az írni-olvasni tudók száma tekintetében csak az utolsó helyet foglalta el. Majdnem fordított a helyzet Zagyvaszántó esetében. Az iskolát látogató gyerekek rangsora alapján ugyanis a 8., az utolsó helyen található a falu, ezzel szemben a népszámlálás szerint az előkelő 3. helyet foglalta el. Talán egyedül Nagykökényes és Kálló esetében beszélhetünk arról, hogy összefüggés állapítható meg az iskolába járás és az írni-olvasni tudás között. Az iskolába járók vonatkozásában mindkét település csak egy-egy hellyel volt rosszabb pozícióban mint az írni-olvasni tudás tekintetében. Viszont a többi négy vizsgált község (Buják és Palotás, illetve Héhalom és Kisbágyon) mindegyikének rangsora 3-3 hellyel tért el a két összeírás alapján. Bujákon és Palotáson 1863-ban az iskolába járók aránya volt sokkal jobb, mint a hat évvel később kimutatott írni-olvasni tudás. Héhalom és Kisbágyon esetében éppen fordított volt a helyzet, vagyis az 1869. évi népszámlálás alapján kimutatható írni-olvasni tudás esetében a nyolc település közül Héhalom a 2., Kisbágyon pedig a 4. helyen volt rangsorolható, míg az iskolába járás alapján Héhalomnak csak a 6., Kisbágyonnak pedig az utolsó előtti, a 7. hely jutott. 116 Mivel az 1869. évi népszámlálásban az írni-olvasni tudás egy több évtizede tartó oktatás végeredményét, hatékonyságát rögzítette, az lett volna ideális, az összehasonlítás akkor lett volna igazán statisztikailag is értékelhető, ha az iskolakötelesek iskolába járását is több évtizeden át nyomon tudtuk volna követni, s nemcsak egy időmetszetben. 174
