Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Á. Varga László: Héhalom népessége, társadalmi szerkezete, műveltségi állapota a kiegyezéstől a II. világháborúig - Műveltségi viszonyok
A feltett kérdésre tehát sommásan úgy válaszolhatunk, hogy a 19. század hatvanas éveinek végén csak a legritkább esetben - ezen kivételek közé tartozik Héhalom - találunk szoros összefüggést az iskolák állapota, a tanítók képesítése, képessége, az iskolába járók száma és az írni-olvasni tudás között. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy lényegében a tanítók száma sem befolyásolta számottevően a környék iskoláinak oktatási hatékonyságát, hiszen a vizsgált falvak közül Lőrinciben és Kállón két tanító is oktatott, ennek ellenére mégis Lőrinciben volt a legtöbb analfabéta a nyolc település közül, s Kálló is csak az 5. helyen állt az írni-olvasni tudás tekintetében a nyolc település közül. A jelenség okára kutatásunk jelenlegi állása alapján nem tudunk objektív magyarázattal szolgálni, így hát csak feltételezzük, hogy az oktatás hatékonysága elsődlegesen a tanítók személyétől függhetett. így például Héhalom előkelő helye az írni olvasni tudás tekintetében a legnagyobb mértékben Bazsó Gábor, de még inkább Molnár István személyéhez, személyiségéhez köthető. Amennyiben ezen feltételezésünk igaz, akkor már érthetővé válik, hogy hiába jók az oktatás feltételei, ha a pedagógus nem rendelkezik megfelelő adottságokkal, elhivatottsággal, illetve fordítva, lehetnek akár igen mostohák is az oktatás feltételei, ha a pedagógus személyisége, tudása pótolni tudja a oktatási feltételek hiányosságaiból adódó hátrányokat. Héhalom esetében azonban hangsúlyoznunk kell, hogy korszakunkban a falu mindenkori vezetése mindig megpróbálta biztosítani az oktatás legelemibb feltételeit. Egyébként a kiegyezés körüli évek közoktatási állapotát minden valószínűség szerint alapvetően befolyásolta egy kilencven évvel korábbi intézkedés. 1777-ben jelent meg ugyanis Mária Terézia királynőnek az oktatásügyet átfogóan szabályozó rendelete, az ún. Ratio educationis, s ezen intézkedéssel kezdetét vette az a folyamat, amelynek eredményeként megkezdődött hazánkban a közoktatásügy állami irányítás alá helyezése, az egységes szerkezetű iskolarendszer kiépítése, az egyházi iskolák állami felügyelet alá vonása, illetve ettől kezdve jelentek meg a tantervekben a közhasznú és gyakorlatiasabb tantárgyak is. 11 7 A Mária Terézia révén elkezdett folyamat az Eötvös József nevéhez kötődő 1868. évi XXVIII. tc.-ben folytatódott, amely akkor Európa egyik legkorszerűbb oktatási alaprendelkezése volt. A továbbiakban az Eötvös-féle törvényt követő közel nyolcvan évben a héhalmi iskola állapotát, felszereltségét, a tanítók beosztását, képesítését, jövedelmi viszonyait, az iskolakötelesek és az iskolába járók számát több időmetszetben vizsgáltuk, hogy az oktatás feltételrendszerében az évtizedek során bekövetkezett változások plasztikusan kitapinthatóak legyenek. in A Mária Terézia korabeli állapotokra vonatkozóan ld. az előző, a Szomszéd András által írt fejezet oktatási részét. 175
