Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás az egyházi források tükrében

Jobbágyiskola, jobbágyiskolázás az egyházi források tükrében Az alsófokú népoktatás Magyarországon a 16. században kezdett elterjedni, részben a reformáció következtében. A reformáció hatására létrejövő kisiskolák az anyanyelven való oktatás hordozóivá váltak. Ezeket az iskolákat az egyház szervezésében hozták létre, amiből következik, hogy szoros egyházi felügyelet alatt álltak. A falusi kisiskolák általánossá válását részben megtöri a törökjelenléte, de az utána következő labilis politikai helyzet sem kedvezett létüknek és továbbterjedésüknek. Az iskolát, annak tanítóját a falu jobbágyainak kellett eltartaniuk. Többek között ezért sem volt ez az iskolatípus a jobbágyság szemében szimpatikus, meg azért sem, mert a paraszti gazdaságok családon alapuló munkaszervezése hiányolta az iskolába kényszerült gyermek munkáját. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági munkák megkezdése után fogyatkozott az iskolába járók száma. Ugyancsak növelte a parasztság idegenkedését az iskoláktól az a tény, hogy a népiskoláknak elsősorban a társadalom fennálló rendjébe beilleszkedő, annak eszményeit elfogadó és állapotbeli kötelességeinek minden körülmények között megfelelő ember nevelését kellett szolgálniok. Ebből következett, hogy a tárgyi ismeretek nyújtása csak másodlagos feladattá degradálódott, és az így szerzett tudás is csupán a paraszti lét mindennapjaiban nélkülözhetetlen elemi tudnivalókra korlátozódott. Az iskolák legfőbb feladatuknak a valláserkölcs, a vallási ismeretek, a vallásos énekek tanítását tartották, az olvasást még csak-csak, dc a számolást, s főleg az írást, már keveseknek oktatták az oktatással foglalkozó személyek, akiknek neve akkor „ludimagister," iskolamester volt..Mivel nem volt egységes tanítóképzés, a különböző iskolákban tanító iskolamesterek képesítése rendkívül változó volt, és mivel csak a tanításból nem tudtak megélni, sokmindennel foglalkoztak: voltak harangozok, orgonisták, segédkeztek az egyházi személyek mellett és sokszor legfőbb teendőiknek a sokkal jobban jövedelmező falusi jegyzőség ellátását tartották. Héhalom katolikus lakosságú falu volt, és ebben az időben is a váci püspökség kebelében a palotási anyacgyház filiájaként, lcánycgyházként szerepelt. Most nézzük meg a gyér források tükrében, hogy milyen volt az iskolája, ki volt a tanítója az első népoktatási törvény megalkotásáig. Héhalom iskolájának első tanítóját 1734-ből ismerjük.

1'

3 Az iskolamester neve Dudás József. Megtudjuk a forrásból, hogy lakása egy szobából és egy kamrából állott, az udvaron volt egy jó alkalmatos istálló, s az udvarhoz tartozott egy kert is. A belső telekhez, amely nyilván a falu kezelésében volt, tartozott egy kétszekérnyi szénát termő rét és egy „bizonyos" nagyságú szántó, melynek megműveléséről, a termények betakarításáról és csépléséről a jobbágyközösségnek kellett gondoskodni. Ugyancsak 153 NML. IV. 1. b. 20. 292. sz. 1734. 132