Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Mezőgazdasági termelés az urbárium végrehajtásától az 1828-as országos összeírás befejezéséig

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Molnár János 3 17 4 1 — 1 — 4 4 1 Szűcs József iíj. 2 17 4 2 — 1 — 4 — 1 Szűcs József 4 25 1/2 6 2 2 2 — 4 8 1 Szabó György 5 34 8 3 4 1 1 4 8 1 Tóth József 2 17 4 3 2 1 1 3 8 1 Kovács János özv. 1 17 4 2 2 1 — 3 7 1 Molnár József iij.*** 9 34 8 3 4 1 1 4 8 1 Farkas Antal 2 17 4 2 — 1 — 4 — Szűcs Antal iíj. 4 25 1/2 6 2 4 2 3 8 1 A táblázatból kitűnik a faluban lakó jobbágycsaládok vagyoni állapota, és érzékelhető, hogy hogyan polarizálódott a helyi társadalom, és jött létre egy gazdagabb paraszti réteg mellett egy viszonylag nagyszámú szegény jobbágy-paraszti réteg, akiknek egy része majd menthetetlenül a zsellérek táborába fog kerülni, s számukra a jobbágyfelszabadítás már nem fogja meghozni a földtulajdonnal egybekötött paraszti létet. A jobbágyok közül tehát 1828-ban három családfőnek 42,5 pm. szántója és 10 kaszáló rétje, nyolc családfőnek 34 pm. szántója és 8 kaszáló rétje, öt családfőnek 23,5 pm. szántója és 6 kaszáló rétje, huszonkét családfőnek 17 pm. szántója és 4 kaszáló rétje, hat családfőnek 8,5 pm szántója és 2 kaszáló rétje volt. Még bonyolultabb a kép, ha azt nézzük, hogy az egyes nagyobb jobbágy gazdaságok teleknagyságukat hogyan tudták megőrizni. Szűcs Ferenc 42,5 pozsonyi mérőnyi szántóján és 10 kaszáló rétjén három bátyjával kellett osztoznia. Szitta Albert ugyanilyen méretű telkén három 20 éven felüli fiával élt együtt. Füzír Márton telke látszik a legstabilabbnak, mert mindössze két fő a 20 éven felüli adózó a családban. A 34 pozsonyi mérőnyi szántót és 8 kaszáló rétet használó Molnár József is együtt élt három testvérével, és egy fiával. Egyébként ebben a családban kilenc 20 éven felüli adózó volt. A példákat folytathatnánk. Valószínűnek tűnik tehát, hogy a jobbágycsaládok viszonylagos „gazdagságukat" úgy próbálták megtartani, hogy nem osztoztak meg a vagyonon, azt közösen művelték, s jövedelméből is közösen részesültek. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a fél és negyed, de a már önmagában sem életképes nyolcadtelkek esetében is. A jobbágygazdaságok iga- és állatállománya is igen színes képet mutatott. Az egész telkes jobbágyok igaerejét általában négy-hat jármos ökör, és négy ló tartása jellemezte. A háromnegyed telek tulajdonosai is tartottak négy-négy ökröt, és kettő vagy 112