Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Erdőhasználat
ncgy lovat. A féltelkes gazdák inkább a három-négy lovat részesítették előnybe, de egyesek közülük tartottak két ökröt is. Bizonyos tekintetben érthetetlen, hogy a jobbágygazdaságok közül 17-ben, a gazdaságok 38,6%-ban nem tartottak tehenet, amikor még a zsellér-háztartásokban is előfordul ez a haszonállat három esetben. A sertéstartás még alacsonyabb szinten van a jobbágyportákon, mint a tehéntartás. Összesen 22 jobbágyportán, a gazdaságok 50%-ában nem írtak össze sertést. Ez annal is érhetetlenebb, mert a szalonna a szántás idején, de az aratáskor is fontos élelmiszer volt magas kalóriatartalma miatt. A jobbágygazdaságok majd felében, 21 gazdaságban tartottak juhot, azt az állatfajtát, amely inkább a nagybirtokra voltjellemző, tudniillik ezen állatfajta után más állat már nem legelhetett a legelőn. A héhalmi jobbágyok pedig legelőben nem voltak bőviben, ha csak az ugar területét nem vesszük figyelembe. Ennek ellenére egy kissebb nyájra valót tartott a 21 jobbágygazda, legkevesebb négyet, és legtöbbet 16-ot. Ugyancsak keveset gondoltak az iga utánpótlására. A szarvasmarhából mindössze 14 két-három éves növendékállatot írtak össze, de lóból egyet sem. Sőt a növendékállatot két esetben nem is jobbágy, hanem zsellér-háztartásban találták. Szőlőt azonban majd minden jobbágy müveit. Midössze két családnak-mindketten félteleknél kisebb telkiállományt bírtak - nem volt szőleje. A szőlők területe általában egyharmad és egy pozsonyi mérőnyi nagyságú volt. A nagyobb terület az egész és háromnegyed telkes gazdák használatában volt. Szőlőt műveltek a zsellérek is - ez esetben nyolc család - egyharmad, illetve kétharmad pozsonyi mérőnyi területen. Mint feljebb említettük, az 1828-as összeírás az állami adóztatást szolgálta, illetve annak képezte bonyolult számítások alapján 9 3 az alapját. Ezért a különböző termelői tevékenység - mezőgazdaság, állattenyésztés, kézművesség - várható hasznát is feltüntették. A szántók egy éves haszna pozsonyi mérőnként 51 krajcár, a réteké kettő forint 53,5 krajcár. A szőlőmüvelés nem hozott hasznot. A tehenek utáni haszon mindössze 10 krajcár. Nem is tejéért, hanem inkább igaerejéért tartották. A szomszédos Palotáson a föld hasznát 52 krajcárra, a rétét két forint 24 krajcárban határozták meg. Csak valamivel alacsonyabbak ezek az értékek, mint a héhalmiak. A falu viszonylagos szegénységéhez nemcsak az alacsony haszonkulcsok járultak hozzá, hanem a katonaságnak kötelezően átadott mezőgazdasági termékek maximált árakon történő értékesítése is. Ebből fakadó káruk egy évben 237 forint 26,66 krajcár, nem számítva azt az időkiesést, amely abból adódott, hogy a terményeket az érsekvadkerti katonai magazinba kellett bcszállítaniok. Káruk származott abból is, hogy rétjeiket az árvizek gyakran elöntötték, és nem volt erdejük, erdőhasználati joguk. 93 BOTTLÓ B., 1957. 242-272. p. 113
