Salgótarján történelmi kronológiája I. A kezdetektől 1944-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 20. (Salgótarján, 1996)

1747. december 18. - Gróf Szluha György és Jankovich Miklós megegyezett a salgói uradalom 70000 forintos vételárában. 1747. december 21. - Gróf Szluha György - a megegyezés értelmében - értesítette salgói uradalmi tiszttartóját, Herkály Józsefet, hogy gondoskodjék az uradalom, Jankovich Miklós részére történő hiánytalan átadásáról. 1748. január 1. - Salgótarján és a salgói uradalom Jankovich Miklós és jogutódai birtokába került. 1748 folyamán. - A majorsági gazdálkodás kiterjesztésével összefüggésben Jankovich Miklós megtiltotta az uradalom területén a vadászatot. 1750. május 20. - Szászy János és Kirsner Mihály királyi kúriai esküdtek szerint a Salgótarjánban lévő uradalmi épületek - magtár, istálló és az urasági házak - elhanyagoltak és romosak voltak. Az egyetlen jó állagú épületként a kúriát említette. 1755. augusztus 14. - Kálmány János lett az új plébános. 1755 folyamán. - A canonica visitatio feljegyzése szerint a község iskolamestere Bornemissza Mihály volt, aki „... mind az éneklésben, mind a gyermekek oktatásában szorgalmas, erkölcseivel a plébános és a nép is elégedett. " A lakosság száma 268 főt tett ki. 1763. május 7. - Hetvenéves korában meghalt Jankovich Miklós földesúr. A birtokot idősebb fia, Jankovich László szolgabíró örökölte. 1764. október 1. - Paulini Imre lett a salgótarjáni anyaegyház és a hozzá tartozó öt filia (leányegyház) új plébánosa. 1764 folyamán. - Testvérei - Miklós és József - osztályos pert indítottak Jankovich László ellen. - A dorogházi származású Fábián (Fabjány) Ignácot választották a falu tanítójának, aki egyúttal a jegyzői és a kántori feladatokat is ellátta. 1766 folyamán. - Matussek Vencel pesti kádármester felfedezte a salgótarjáni széntelepeket, amikor sógorával favásárlás végett a környéken járt.