Salgótarján történelmi kronológiája I. A kezdetektől 1944-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 20. (Salgótarján, 1996)

1725. október 22. - Az új plébános a baccalaureátusi fokozattal rendelkező nemes Gyurcsányi András lett. 1726. január 1. - A salgói uradalom - benne Salgótarján - gróf Volkra Ottó Kristóf tulajdonából, ikladi báró Szluha Ferenc komáromi birtokos tulajdonába került. 1727. november-december. - Podhorszky Ferenc szolgabíró és Rácz József vármegyei esküdt, Szentiványi György alispán rendeletére összeírta a salgói uradalom irtásos rétjeit, földjeit. Ebben szerepel, hogy a salgótarjáni lakosság erdőirtással növelte a megművelésre alkalmas területeket. Az összeírás az alábbi dűlőneveket említette meg: Kis berekalja, Sirmány völgy, Szabadi föld, Vermény, Simon völgy, Szent Gyümölcs, Idegér hegy, Hidegév, Osevény, Palászta, Mezsgye felé, Kuczor hegy, Tófelé, Apa-telke, Kuczor lápa, Póske Nyesése, Tóorvány, Kés aszó, Körtvélylápa, Nagy gergely, Pécskő völgye, Lélő völgye, Csigmánt, Kuczor oldal, Békászó, Papberke. 1727 folyamán. - Godó Boldizsár lett az új bíró. 1726-1729 között. - Elkészült Radványi Ferenc megyei jegyző Adalékok Nógrád megye történetéhez című latin nyelvű munkája, melyben Salgótarjánról a következőket olvashatjuk: „SalgóTarjány. Nevét a közeli vártól kapta, annak birtokához is tartozik; valaha a Balassiak jószága volt, nemrégiben Wolkra gróf birtokolta, most pedig Szluha Ferenc báróé; a völgyben épült falu közepes terjedelmű, földesúri rezidencia és a hozzá épült, kőből készített majorsági ház teszi tekintélyesebbé. Van záporok idején működő malma, ennek közelében a földesúrnak hasznot hajtó serfőző háza is; szántóföldje és kaszálója azonban kevesebb, mint amennyi szükséges lenne a lakosság és a földesúri háztartás szükségleteire, a hiányt az ugyancsak urasági Pony majorból fedezik. Van szabad és makktermő erdeje is a lakosságnak. Ugyancsak van templomuk is, módosan épült plébániájuk is. E falu két mérföldre esik Salgó várától. " 1728. március 8. - Báró Szluha Ferenc megkapta az egész uradalomra vonatkozó kegyúri - egyházfenntartási és kinevezési - jogokat. 1728. március 16. - Báró Szluha Ferenc megszerezte a pallosjogot is. 1728 április. - A garamszentbenedeki konvent beiktatta báró Szluha Ferencet salgói uradalmába, aki annak élére, salgótarjáni székhellyel Kereskényi László tiszttartót állította.