1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)

Salgótarjáni járás - Salgótarján

hagyott hátra részére, amelyben röviden összefoglalta az eseményeket és kérte, hogy értesítse a többi üzemet is. A megyei munkástanács elnöke, Szabó Ervin munkahelyén, a nagybátonyi Szolgáltató Vállalatnál értesült a történtekről. Telefonon felhívta a kisterenyei bányaüzemet, ahol Czéki László közölte vele, hogy a kisterenyei bányászok Salgótarjánba akarnak menni. Szabó ellenezte ezt a lépést és egy pár fős bizottság felállítását, illetve Salgótarjánba küldését javasolta, hogy szeniélyesenn győződjenek meg a letartóztatás lényéről. Ekkor érkeztek meg a szorospataki bányászok a szolgáltató vállalathoz és elindult a menet a megyeszékhelyre. Szabó Ervinnek sikerült egy motorkerékpáron eljutnia az Acélárugyárba, de a gyári munkásságot már nem tudta visszafordítani. Eközben, a BM megyei főosztályán már értesültek a munkásság megmozdulásairól és Szabó István főkapitány és Ladvánszky Károly civil ruhás rendőröket küldtek ki a városba a helyzet tanulmányozására. A reggeli órákban a rendőrség épületében megjelent Salupin alezredes, szovjet parancsnok is, aki azt az utasítást kapta, hogy védje meg a főosztályt. Megszervezték az épület belső védelmét, Szabó körletparancsnokokat jelölt ki az emeletekre. Az MSZMP megyei első titkára, Jakab Sándor a megyei pártbizottság épületében tartózkodott és ott értesült a demonstrációról. Innen 10 óra körül ment át a rendőrkapitányságra. Miután Házi Sándor értesült a felvonulás előkészületeiről, telefonon jelentést tett Úszta Gyulának, aki azt válaszolta, hogyha a fejlemények súlyosbodnak, újból tegyen jelentést. Miután ez bekövetkezett, Házi felhívta Usztát, majd annak parancsára Tömpe István belügyminiszter-helyettessel beszélt, aki felszólította, hogy „ ... nem azért vannak ott, hogy meghátráljanak". A parancsnak eleget téve a szovjet alakulatok megszállták a rendőrségi épület homlokzat előtti részét, három harckocsi gördült az épület előtti főútra, a karhatalmi alakulatok körbezárták a megyei tanács épületét és közvetlen előterét, elzárták a polgári iskola és a tanácsépület közti főutat. A tüntetők 9 órától folyamatosan érkeztek a főosztály elé. Először a kisterenyeiek kb. 100-150 fős csoportja jelent meg, akik előtt egy rendőrtiszt tartott beszédet, s többek között azt kérte, hogy válasszanak egy 5 fős delegációt, akikkel tárgyal a rendőrség. A jelenlévők ezt nem vállalták. Ekkor a rendőrtiszt a tömeget távozásra szólította fel, melynek hatására a kisterenyeiek megmozdultak, de éppen akkor ért oda egy kb. 800 fős tömeg, s így már a kisterenyeiek is maradtak. Tizenegy órára már mintegy 3-4000 fő gyűlt össze. Elfoglalták a rendőrség és a megyei tanács előtti útszakaszt és a járdát. Hangzatos jelszavakat kiabáltak és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását és hangoztatták, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt. Többen szidalmazták a kivezényelt pufajkás karhatalmi egységet is. A rendőrség épületében tartózkodó Házi, Ladvánszky és Salupin még megpróbálta a tömeget leszerelni, de eredménytelenül. Ebben a feszült helyzetben dördült el a megye tanács előtt egy, vagy több karhatalmista géppisztolya, majd ezt követően dobta el Ferencz István AKÖV garázsmester a nála lévő gyakorló hanggránátot a tanácsépület előtt álló karhatalmisták mögötti füves területre azzal a szándékkal, hogy a további lövöldözést megakadályozza. A hangrobbanás azonban mindkét oldalon csak a fokozta pánikot, de eredeti célját sajnos nem érte el, 40