1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)

Salgótarjáni járás - Salgótarján

mert ezután a rendőrség előtt is megszólaltak a szovjet katonák és valószínűleg az ott lévő rendőrök fegyverei is. Arra a kérdésre, hogy ki vagy kik adták ki a tűzparancsot nem lehet egyértelmű választ adni. Ha egyáltalán volt parancs, az érkezhetett Budapestről, hiszen december elején a párt felső vezetése elhatározta a forradalom radikális letörését, de az sem kizárt, hogy a parancsot a rendőrség épületében lévő katonai, rendőri- vagy politikai vezetők minden felsőbb utasítás nélkül adták ki. Előfordulhat az is, hogy a kialakuló feszült helyzet önmaga számára teremtette meg a „tűzparancs" lehetőségét. Ami viszont tény. A sortűz következtében a helyszínen 27 személy halt meg. Velük együtt összesen 135 halottat és sebesültet szállítottak be a bányai kórházba, de köztük nem volt szovjet katona és karhatalmista. A műtétek alatt és után 19-en vesztették életüket. Összesen tehát - az eddig előkerült források alapján - az állapítható meg, hogs,' 46-an, 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek halt meg a sortűz következtében. A lövések elhangzása után azonnal megkezdődött az áldozatok, sebesültek mentése és kórházba szállítása. A bányai kórház egészségügyi szakszolgálata alig győzte ellátni a sérülteket. Rádión keresztül mozgósították a vöröskeresztes véradókat, és az ápolói végzettséggel rendelkezőket. Körzeti orvosok, ápolónők siettek a kórházi munka segítségére, a lakosság élelmiszercsomagokat küldött a kórháznak. A vízválasztói Erőmű telefonhálózatán pedig az országos vöröskereszttől kértek segítséget. A sortűz elhangzása után Beda József telefonon tájékoztatta a budapesti angol nagykövetséget, majd a budapesti SZOT székházba telefonált, ahol az ott lévő megyei küldöttség vezetőjét, Steigerwald Ottót értesítette a tarjám eseményekről. Steigerwald a munkásküldöttek országos értekezletének plénumán bejelentette a vérengzést, mely óriási felháborodást váltott ki a küldöttek körében. A véres esemény után a karhatalmista alakulat elvonult a helyszínről és Salupin szovjet parancsnok utasítására a megyei pártbizottság rendőrségen lévő képviselői egy röplapot szerkesztettek, amelyben a valóságot tudatosan meghamisítva, ellenforradalmi provokációnak minősítették az eseményt. Megjelent a szovjet katonai városparancsnokság és a megyei rendőrkapitány közös parancsa is, mely azonnali hatállyal feloszlatta a megyei munkástanácsot, és a város területén kijárási tilalmat rendelt el. A járókelők és a járművek csak élelmiszerszállítás céljából közlekedhettek. Aki este 7 óra után a tilalmat megszegte, arra a karhatalmi és katonai járőrök tüzet nyithattak. - A délutáni órákban megindult a forradalom vezető személyeinek letartóztatása, illetve kezdetét vették az emigrálások. - Miskolcon tartották meg az - északi megyék képviselőinek jelenlétében - Észak Magyarországi Autóközlekedési Vállalat alakuló gyűlését, ahol a 33. sz. AKÖV-öt Demény Mihály és Gáspár György képviselte. A tarjániak nem csatlakoztak a miskolci székhelyű vállalathoz. december 9: - Nógrádi Sándor jelenlétében aktívaülést tartott az MSZMP Nógrád Megyei intézőbizottsága, amelynek napirendi témája az előző napi demonstráció volt. - A szovjet katonai parancsnok és a megyei rendőrkapitány felhívta a lakosság figyelmét, hogy „Értesülésünk szerint a Salgótarjánban megbúvó fasiszta elemek a temetést saját 41