Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

Iskola korszerűsítésére. /248/ A város többi iskolájától eltérően nem volt megnyugtató viszont az acélgyári iskola helyzete. "

Az államosítás óta /az iskola/ egyetlen fillér dologi ellátmányt nem kapott" — panaszolta az iskola igazgatója a tankerületi főigazgatónak. /249/ A problémák tényleges oka az volt, hogy az iskolát korábban fenntartó vállalat — a Nehézipari Központtól a Nemzeti Vállalathoz kerülve — már nem támogatta az iskolát az államosításkor történt megállapodás szerint. Megoldást az jelentett, hogy a vállalat dolgozói itt is áldozatos munkát végeztek a tárgyi feltételek javítása érdekében. Az egységes állami általános iskolai oktatás zökkenőmentes indításának, a tanévkezdésnek — a tárgyi feltételek színvonalasabbá tételén kívül — fontos kritériuma volt a megfelelő mennyiségű és minőségű személyi állomány biztosítása is. /2507 Tanítói Tanári Összesen végzettséggel Az iskola neve: rendelkezők 1. Fiú Általános Iskola 24 7 31 2. Leány Általános Iskola 10 11 21 3. Bartók B. úti Ált. Iskola 10 1 11 4. Acélgyári Általános Iskola 27 27 5. Forgácsbányatelepi Ált. Isk. 4 4 6. Somlyóbányatelepi Ált. Isk. 2 2 7. Salgóbányatelepi Ált. Isk. 5 5 Összesen: 82 19 101 Salgótarjánban — az országos és megyei helyzettel ellentétesen — pedagógushiány nem lépett fel, még a tanulócsoportok folyamatos növekedése mellett sem. A táblázat adatai viszont világosan mutatják, hogy e pedagógusok többsége — még az 1948/49-es tanév kezdetén is — tanítói végzettséggel rendelkezett. Pedig a felső tagozatban már lényegesen több szaktanári végzettségűre lett volna szükség! A megyében még ennél is rosszabb volt a helyzet, hiszen a salgótarjáni 19 %-kal szemben a megyében a nevelők 6 Vának volt csak szaktanári végzettsége. /251/ A taneröszükséglettel kapcsolatos gondokat tetézte az idegen nyelvszakos