Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)
Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT
bányaigazgató 32 ezer forint költséggel egy egyemeletes, központi fűtéssel ellátott, 6 tantermet magába foglaló, kiválóan felszerelt, az akkori időben " luxuskivitelúnek számító " iskolát építtetett, amelyet 1894. október 17-én adtak át. Azon kevés iskolák közé tartozott, amelyhez tágas, tornaszerekkel ellátott udvar, s nagy méretű faiskola is csatlakozott. /24/ A Kőszénbánya Rt. korszakunkban kiépítette a városkörnyéki, egytantermes, egytanerős tagiskolahálózatát is (Spmlyóbányatelep, Forgácstelep, Inászó), amelyek általában ideiglenes jelleggel ^működtek, vagyis a bányatársulati iskolafejlesztések szorosan követték a vállaljbt gazdasági helyzetének alakulását. A nagyságrendeket tekintve kevésbé jelentős az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. által 1894-ben alapított palackgyári (üveggyári) iskola. A megalakulástól a megszűnésig egytantermes, egytanerős, 6 osztályú, " vegyes " iskolaként működött. Az iskolafenntartó, szemben a Kőszénbánya Rt-vel, nem fordított kellő figyelmet a szükséges fejlesztésre. A tanulólétszám " felduzzadá sakor" is csak a meglévő tanterem alapterületét növelték meg. /25/ Az így kialakult iskolahálózat a századfordulóig a kor igényei szerint elfogadható feltételeket biztosított az elemi népoktatás számára. 3. Felszerelés, taneszközellátottság A népoktatási törvény bevezetését követően a figyelem főként az iskolahálózat megteremtésére irányult, s kevésbé az iskolák felszerelésére, taneszköz-ellátottságának javítására. Ugyanis a tanügyigazgatás ellenőrzései során — ha sor került ilyenre — alapvetően a tanteremfejlesztés elmaradását tette szóvá következésképp e területen lassú volt a fejlesztés üteme. Városunkban e vonatkozásban is tetten érhetők a különbségek, főleg a felekezeti iskolák hátrányára. A korabeli állapotokról így vélekedik Müller János salgótarjáni igazgatótanító 1884-ben: " Ha kicsiny a tanszoba, ha alacsony és sötét, ha a kályha rossz, ha az ablakok kitörvék, ha a padló hibás vagy teljesen hiányzik, ha az iskolának rossz fekvése van, -- miképp fejlődhetnének a gyermekek az ilyen he lyen testileg és szellemileg? A mint a faiskolához a kert legjobb részét kellene választani, éppen úgy szükséges, hogy a gyermekek oktatására a legjobb helyiség szereltessék fel e czélra." /26/
