Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

A felszerelés, az eszközellátottság javítását maga a tanfelügyelő is gyakran szorgalmazta. Azonban még 1882-ben is azt kénytelen megállapítani a községi elöljárósághoz írt levelében, hogy "

az iskolák felszereivényei még igen hiányosak

." /27/ Megyénkben a századfordulóig lényeges változás nem állt elő e téren. Ekkor a főispán adott ki egy erélyes hangú utasítást a taneszköz-ellátottság javítását sürgetve. /28/ Az adminisztratív intézkedések azonban nem pótolták az ehhez szükséges pénzfedezetet. A megyeinél lényegesen jobb felszereltségűek a salgótarjáni vállalati iskolák, ahol már az 1870-es évek második felére beszerezték az összes fontosnak ítélt eszközt, s a társulatok gondoskodtak a lényegében folyamatosnak mondható beszerzésekről. Mind az acélgyári, mind pedig a Kőszénbánya Rt. által fenntartott iskola rendelkezett tehát elégséges számú írótáblával, fali olvasótáblával, falitérképekkel, földgömbökkel, testgyakorló térrel, faiskolával. Az acélgyári iskola jónéhány, nem alapvetően szükséges taneszközzel is rendelkezett. 1914-ben (!) az iskolaszék beszerzésre ajánlotta az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyára által készített — a már meglévő vetítőgép jobb hasznosítása céljából — 560 darabból álló diapozitív sorozatot. /29/ A társulati iskolák helyzeti előnyben voltak amiatt is, mert a felszereléseket, taneszközöket központilag, nagykereskedelmi áron szerezték be. /30/ Sem az üveggyári társulati iskola, sem a felekezeti iskolák (katolikus, izraelita, evangélikus) felszereltsége nem érte el az említett két iskola szintjét. A tanfelügyelő még az 1899/1900-as tanévben is hiányosnak találta ezen iskolák ellátottságát, bár a katolikus iskola egy fokkal jobb minősítést kapott a többieknél, de a felszereltség így is csak "

meglehetősnek találtatott"

. /31/ A taneszközök pótlását, elterjesztését többféle módon is igyekeztek elősegíteni. Komjáthy Anzelm tanfelügyelő pl. maga is megjelentetett egy "

Magyar alkotmánytan rövid kivonatban népiskolák számára" című tankönyvet. /32/ A megyei és járási tanítótestület is ösztönözte e tevékenységet. Nógrádi Pál salgótarjáni tanító — felkérésre — elkészítette Nógrádvármegye hiányt pótló térképét. Az 1906-ban megjelent falitérképet a megye valamennyi iskolájában használták. /33/ Gyakran bírálták korszakunkban az egyik legfontosabb taneszközt, a tankönyveket. Peres Sándor az egyik járásköri tanítógyűlésen kifejtette, hogy nem helyesli az "

enciklopédikus népiskolai olvasókönyvek

" használatát. /34/ A