Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

Az izraelita hitfelekezet 1871-ben hozta létre ugyancsak egytantermes, egytanerős — ekkor még — magánintézetét, amelyet egyes források "

zugiskolának" minősítettek. 1886-ig lényegében csak bérelt helyiségekben folyt az oktatás, s ebben az évben költözhettek át egy háromtantermes, iskolai célokra kialakított épületbe. /19/ További fejlesztést az izraelita iskolaszék nem bírt el. Közben az idetelepült vállalatok — élve az 1868-as törvényes lehetőséggel -- egymás után nyitották meg népiskoláikat. Fölismerték ugyanis a megfelelő elemi és speciális ismeretekkel rendelkező képzett munkaerő biztosításának a jelentőségét; másrészt — saját iskolájukban — a vállalati érdekeknek megfelelően tudták alakítani a felnövő munkásnemzedékek erkölcsi arculatát is. /20/ Az itt működő vállalatok — az iskoláról vallott felfogásuk hasonlósága ellenére -- részben eltérő gyakorlatot is folytattak. Ez magyarázza a társulati iskolák feltételrendszerében tapasztalható különbségeket. Salgótarjánban elsőként a Vasfinomító Társulat - ma is használt nevén az acélgyár — nyitotta meg egytantermes, egytanítós iskoláját 1870-ben. A felekezet nélküli, nyilvános joggal bíró intézmény az 1870-es években három tannyelvű (magyar, tót, német) iskolaként működött. A Vezérigazgatóság ~ szemben a többi iskolafenntartóval — többnyire a tanulólétszám növekedésével összhangban fejlesztette a jó hírnévre szert tett iskolát. Általában 3-5 évenként került sor bővítésre, így 1893-ra a tantermek és a tanítók száma már 6-ra emelkedett. /21/ Az acélgyári iskolában 187^-ban megindították az ismétlőiskolai oktatást, majd 1879. február l-jén megszervezték a városkörnyéki Salgóbányatelepen is az egytantermes, egytanerős "

tagiskolát"

, amelynek 6 év múlva kétszer ennyire növelték a befogadóképességét. /22/ Az acélgyári iskolák dinamikus fejlődése pozitív hatást gyakorolt a többi salgótarjáni iskola helyzetének alakulására is. Érvényes ez az acélgyárral közel azonos időszakban megalakult Kőszénbánya Rt-re is, amely 1871-ben hozta létre a kéttantermes, kéttanerős bányatársulati elemi népiskoláját. Az intézményt a Takarékpénztár Rt. régi épületében helyezték el. A bányaigazgatóság is arra törekedett ebben az időszakban, hogy az iskolafejlesztés lehetőleg lépést tartson a tankötelesek számának emelkedésével. /23/ 1871 és 1894 közötti években ötre növelték a tantermek és a tanítók számát. Miután az intézmény is több épületben működött, s a tanulók száma tovább emelkedett, halaszthatatlanná vált egy új iskola építése. Gerber Frigyes