Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

kevés autonóm cselekvés. A megye képzeletbeli egyesületi térképén végigtekintve azonban úgy érzem, feltehető a kérdés: vajon nem természetes-e ez a történelmi fejlődésünk és a dualizmus politikai viszonyainak hátterével? Helyénvaló-e számonkérni az akkori Magyarország társadalmiasultságát, a feltételek által behatárolt társadalmasulhatóság keretein túl? Jóllehet a városi polgárság talán gazdagabb, tartalmasabb egyesületi életet élhetett volna, de ehhez nem voltak öröklött tapasztalatai, képességei. Mindez nem csökkenti az egyesületek társadalmi jelentőségét, hiszen a működők közül sok a demokráciák kis szigetét jelentette, amikor a társadalom nagy intézményeiben, makrostruktúrájában nem ilyen elven működött az élet. Harangi László is úgy látja, hogy "

Annál demokratikusabb és közösségibb egy társadalom, minél több értékgyarapító, eleven életet élő egyesület tevékenykedik benne. Az egyesületek társadalmi és művelődési jelentősége éppen az, hogy felmérhetetlen energiákat szabadítanak fel azáltal, hogy lehetőséget adnak az egyénnek és közösségeknek az önálló, alkotó, független cselekvésre"

. /202/ Vagyis az egyesületek emberi érintkezés, a szórakozás, a megnyilvánulás, az információszerzés-átadás-értékelés, a közvélemény formálódásának terepei voltak. S amint Habermas mondja, "

Az okoskodó közönség kommunikációs folyamata nélkül még a nyilvánosságra alkalmas véleményekből sem lesz közvélemény"

. /203/ Mert "

Az eszméket kigondolni, megfogalmazni könnyebb, mint elfogadtatni, elterjeszteni, s a tényleges cselekvés hajtóerejévé tenni. Ez csak ismételt, s Széchenyi szavával élve: gyakori eszmesúrlódás során érhető el"

.,/204/ S talán az energiák felszabadulása, az információcsere, a szórakozás és más cselekvések mellett az is nagyon fontos, ami eközben történik. Az, hogy itt gyakorlatban kipróbálható cselekvéstechnikákat tanulnak az emberek önmaguk és mások, illetve közös érdekeik érvényesítésére, hogy kipróbálhatják, láthatják önmagukat és másokat valóságos társadalmi dimenziókban. Az így szerzett tapasztalatok egyre finomodnak, kondicionálódnak és öröklődnek. Ez a társadalmi tudás pedig hosszútávon javítja az egyén és közössége jó esélyeit a releváns, sikeres társadalmi szereplésre, érdekei artikulálására és érvényesítésére is. Amint a múltban történt földosztások alkalmával megfigyelhető volt, a nincstelen parasztok, agrárproletárok nem tudtak mit kezdeni a nekik adott földdel, mert nem voltak tapasztalataik a gazdálkodásra, egy gazdaság megszervezésére, akként nem tud a társadalmi cselekvéstechnikák nélküli ember valamint is kezdeni a társadalmi lehetőségekkel. A viszonyok alakulhatnak úgy,