Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

hogy egyszeriben megteremtődnek a keretek a szervezkedés, az akaratképzés számára, de ezután nem következik be azonnal pezsgés a társadalomban, ha nincsenek meg a cselekvéshez szükséges tapasztalatok. Jó példa erre az inerciára, a kiegyezést követő pangás, illetve az évtizedekig tartó lassú önmagára találása a társadalomnak. Az egyesületek funkciójuknál fogva a társadalom kötőszövetei lehetnek. Megfelelő körülmények között lassan épülnek, s a természetükhöz tartozik, hogy alkalmanként lebomlanak, megszűnnek, átadva helyüket új, jobb szervezeteknek. A magyar történelemben jelentőségüknek megfelelő kezelésük soha nem történt meg, a reformkori liberális politikusok egyesületekkel kapcsolatos nézetei, szándékai mai napig nem voltak mások rokonszenves emlékeknél. Általában a dualizmus politikai irányító rétegének, adminisztrációjának jelentős hányada nem látott benne sokkal többet, mint kordában tartandó szervezkedést, vagy másfelől legitimációs, illetve propaganda eszközt. Az a néhány haladó gondolkodású államférfi, hivatalnok pedig, akik átlátták az egyesületek valódi jelentőségét, nemigen tehettek többet, mint ami kitelik egy-egy akciótól, mozgalom indítástól. Eötvös József, korának egyik legnagyobb ívű gondolkodója és legjelentősebb kultuszminisztere — aki cselekedeteivel, politikai munkásságával is hitelesítette eszméit —, tisztán látta a társadalom kulturális felemelkedésének útjait, közöttük a szabad önszervezés jelentőségét: "

Az egyes ember, de méginkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna képzeletében előtte lebegő ideáljainak megfelelővé. Az emberi szellem úgy egyéni létében, mint társadalmi közösségében oly önálló hatalom, mely egyedül önmunkásságával fejtheti ki erőit és képességeit"

. /205/ Eötvös azt is tudta, hogy a nép számára e munkálkodás egyik legmegfelelőbb formája az egyesület lehet.