Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

néptől nem idegen, sőt általa szorgalmazott és gyakorolt formákban történik. Eötvös József pédául a népnevelési egyletek ügyében tett 1867-es felhívásában egyértelműen kimondta: legyen ezeknek a köröknek közvetítő szerepe az államigazgatás és a közösségek között. /2007 Az egyesületi élet, s különösen a központilag létrehozott és irányított országos egyesületek esetében — de nem csupán ott —, terepet és lehetőséget nyújtott arra, hogy a felsőbb irányító rétegek jó hatásfokkal átvigyék ideológiájukat a középrétegekre. S lám a megyei egyesületek esetében ugyanezt tették a középrétegek a parasztság, az iparosok és kispolgárok, illetve az ifjúság irányába. (Lásd közművelődési egyletek, gazdakörök, ifjúsági egyletek, keresztényszociális egyesületek stb.) Az egyesületi élet hatásmechanizmusai tehát két irányból követhetők: a hatalmon lévők idológiája áramlik fentről lefelé a szervezeti élet formális csatornáin keresztül, a spontán szervezkedés során akkumulálódó nézetek pedig áramlanak kifelé-felfelé, általában informális közegben, olykor a struktúráktól elváló sajátos kutúrális mintákat teremtve. A politika, a társadalom és az egyesületek Szekfű Gyula a magyar társadalom 1918-as összeomlásának egyik okát abban látta, hogy sem az uralkodó rétegeknek, sem a népnek nem voltak életképes szervezetei. Ezért történhetett, hogy az atomizált tömegek tehetetlenül nézték á néhány megbízhatónak hitt tartó pillére épülő hatalmi felépítmény megingását és leomlását. "

Valaki közbevethetné, hogy hiszen a lakosság nagy része tényleg be volt szervezve a politikai pártok kereteibe, s alig akadt ember, aki tagja ne lett volna ennek vagy annak a pártnak. Ez igaz, de semmi kapcsolatban nincs tárgyunkkal: az egyesülési jog egészen más, mint a politikai pártszervezés, mely utóbbi már az államra és annak hatalmi eszközei megszerzésére irányul, nem pedig az ember tehetségeinek egyesülés útján való szabad kifejtésére"

. /201/ A dualizmus-kori Nógrád vármegye egyesületi életének végigpásztázása során szerzett tapasztalataim nagy vonalakban igazolják Szekfű Gyulát. Az egyesületek gyors szaporodása ellenére a társadalom lehetőségei alatt szervezkedett, s ezt különösen a századfordulót követő időkre érzem érvényes megállapításnak. A társaságok belső élete ráadásul erős egyenetlenségeket mutat. Különösen feltűnő a kiüresedett, formaságokkal teletűzdelt szervezeti élet, a viszonylag