Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

száma. Ezért az egyesületek számát és a kijelölt működési, jogi kereteket nemcsak a demokrácia egyik feltételének, hanem fokmérőjének is tekinthetjük. Ha jő törvények mellett lehet egyesülni, akkor általában az egyesület megújulni tudó, új és új alakot öltő, a bürokráciák számára utánozhatatlan tartalmi és szervezeti variánsokat képes létrehozni. Erre világít rá Kemény Bertalan, amikor azt írja: "

Az 'egyesületi jelenség' történetének talán legfőbb tanulságaként állapitható meg, hogy olyan társadalmi tevékenységi mező, — struktúra, ahol s amelyben a civil társadalom megújuló akarata nyilvánul meg saját ügyeinek saját maga által történő előbbrevitele, megoldása érdekében. Szerencsés történeti pillanatokban az államilag meghirdetett célokkal, vállalt értékekkel egyirányban, párhuzamosan, — de általában és gyakrabban inkább a társadalmat előbbrevivó értékeket előbb felismerve, az államot megelőzve szerveződnek egy-egy társadalmi szükséglet hatékony kielégítésére ... A társadalom az egyesületi formációkban kifejtett tevékenységével általában gyorsabban s főként hatásosabban vállalja fel a kor által támasztott célok, értékek szolgálatát ... Talán ez a tény is ... magyarázza az egyesületek és az államhatalom közötti, nem mindig súrlódásmentes viszonyt ... az új igények, az új társadalmi célok ... mindig valamilyen egyesületi formációban jelennek meg először"

. /197/ Lukács Móric és Szalay László még úgy gondolták, hogy "... az egyesületek alakításánál az államnak semmi beleszólása nincs, csak ha az egyesület működése veszélyesnek látszik, akkor sem léphet közbe, akkor sem rendőri vagy közigazgatási úton, hanem országgyűlési törvény hozatalával

". /198/ Ma már tudjuk, mennyire másképp történt ez, s legfőképpen a munkásság egyesületei esetében. Kemény Bertalan szerint az alapszabály egyezség az állam és a társadalom között, amely kölcsönös előnyökkel jár. "

A társadalom spontán mozgásában megfogalmazott célok s értékek szolgálata így legális keretekhez jut, társadalmi mozgástere szélesedhet, tevékenységének nyilvánossága, más társadalmi szervezetekkel való kapcsolatai, lehetőségei, a jogi személyiséggel járó előnyök stb. sorolhatók itt fel. Az állam számára pedig a nyilvántartás, ellenőrzés lehetőségét adja"

. /199/ Az állam azonban nemcsak ellenőrizni szeretne, hanem maga is terjeszkedni akar a civil társadalom irányába. Önmaga legitimációjának egyik formája, ha a központi hatalom körében megfogalmazott nézeteket, eszméket terjeszti, ha azokkal behatol a tömegek gondolkodásába. E propagandisztikus tartalmak átadását — nevezzük akár népművelésnek — úgy lehet leghatékonyabban kivitelezni, ha a