Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

vagy annak hivatalos elutasításáig gyakorlatilag működhettek a különféle társulások. Az 1850-es években jelentek meg a honvéd egyletek, 48-as körök, amelyeket nyilvánvalóan politikai okokból tolerált az önkényuralom, Deák Ferenc azonban ugyanilyen okok miatt nem, s 1867-ben rendeletileg feloszlatta őket. A kiegyezéstől 1875-ig tartó időszakban már az egyletek szórványos gyarapodását figyelhetjük meg (Lásd a 2. számú mellékletet), a következő 15 éven pedig dinamikus emelkedést látunk. 1890 után pedig már valóságos egyesületalapítási roham mutatkozik, melyet az első világháború tör meg 1914-ben. A dualizmus korán kritikusan végigtekintve feltűnik a felemás társadalmi fejlődés sajátos megnyilvánulása: az egyesületi élet ellentmondásos fejlődése. Az egyesületek terjedése a polgárosodás természetes velejárója, a kapitalista fejlődés következménye. Az ország egyenlőtlen iparosodásának, polgárosodásának területi különbségeit az egyesületi statisztikák is mutatják. /191/ Nógrád három számottevő települése — Salgótarján, Losonc és Balassagyarmat — közül az utóbbiban 47 művelődési tartalmú egyesületet jegyeztek be, tehát többet mint Losoncon, /192/ de ha ebből levonjuk a megyei hatókörű szerveződéseket, számszerint kilencet, akkor 38 egyletet találunk. (Lásd a 3. számú mellékletet.) Losoncon ugyanebben az időszakban 40 művelődési tartalmú egyesület alakult, /193/ noha a megyei adminisztráció Balassagyarmatra koncentrálódott. Losonc, mint iparral rendelkező város adatait Salgótarjánéval szembesítve, jelentős különbségeket látunk. Salgótarján bár a századfordulón a legnépesebb városa volt a megyének, ennek ellenére 1918-ig mindössze 19 művelődési tartalmú egyesületet tartottak itt számon. /194/ Ezzel szemben Losonc reformkor óta épülő polgári szellemisége, társadalmi viszonyainak finomodása, folyamatos iparosodása és városiasodása az egyesülések terén is tükröződött. Az ország gyors iparfejlődése és a soha nem volt urbanizáció ellenére a polgári rend nem jutott vitathatatlan fölénybe sem a politika, sem pedig az értékek terén. (A nemzetiségiek hátrányait már taglaltam.) Ebből eredően megközelítőleg sem látni olyan szabad egyesülési lehetőséget, mint a liberális nyugati társadalmakban. Pedig azt a folyamatot, amit például a francia polgárosodás korában a 17. század közepétől a kávéházak, asztaltársaságok és a szalonok százai töltöttek be — ahol a középrétegek megtanulhatták a "

nyilvános okoskodás" /195/ művészetét —, nálunk hellyel-közzel a kaszinókra, polgári körökre, olvasókörökre és más egyesülési formákra várt. Működésüket tehát úgy