Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

olvasókörök is, de nem olyan számban, hogy a gyorsan terjedő kaszinókat felülmúlták volna. A negyvenes években Kossuth Lajos alapította védegyletek és a működésük körüli harcok pezsdítették meg a közéletet. Széchenyi elterjedt nézetei, az egyesületek minden addiginál nagyobb számú megjelenése és Tocqueville /184/ hatása, a politikusok figyelmét is ráirányította a szervezkedés e formalizált fajtáira. A reformkor liberális politikusainak egy csoportja — Eötvös József, Csengery Antal, Szalay László, Trefort Ágoston, Lukács Móric, később Kemény Zsigmond, akiket akkor centristáknak mondtak —, megpróbálta körvonalazni azokat az intézményeket, amelyek hazánk demokratikus fejlődésének garanciái lettek volna. "... meg voltak győződve, hogy a demokrácia segítségével Magyarország minden polgára elérheti az emberi méltóságnak megfelelő életmódot ... szinte jószabóként pontosan megtervezték a ruhát, mely szerintük egyedül illett az országra"

. /185/ Mik voltak hát a demokrácia általuk elképzelt intézményes garanciái? Először: a parlamentális berendezkedés népképviselettel és felelős kormánnyal együtt mint központi hatalmi szervek, de ezek kontrolljaként és korlátjaként mindjárt mellé állították, hogy az egész ország önkormányzati alapon szerveződjön meg. Mindebből következett a második pillére a demokráciának: a "

szabad községek" rendszere. Egy népi Magyarországot kívántak, amelyben a parasztközségek és a városok társadalma független önkormányzatra támaszkodhatnának úgy, hogy a képviselet és az igazgatás szétválna egymástól. A demokráciához szükséges harmadik tényező náluk: a szabad egyesülési jog lett volna. Tocqueville úgy beszél az egyesülési jogról, mint amelyik "

csaknem olyan elidegeníthetetlen az emberi természettől, mint az egyéni szabadság"

. /186/ Szalay László ennél még tovább megy. Nála az egyesülési jog egyenesen az emberi természetből következik, amit az ösztönökből vezetett le. /187/ Még talán ma is meglepően hangzik, de pl. Lukács Móric az egyesülési jog alapelvét már az 1840-es években kiterjesztette a gyáripari munkásokra is, messze előre szaladva saját korán e nézetével. /188/ A forradalom utáni nehéz évek nem kedveztek az egyesülésnek, bár az 1852. novemberében kelt császári nyíltparancs (egyleti törvény) biztosította az egyesülést. /189/ Az egyesületalapítási kérelem benyújtása után a szervezéshez csak abban az esetben kellett felhatalmazást kérni, ha "

az egylet fülállítására vállalkozó személyek, részesek találása végett nyilvános felszólításokat vagy hirdetményeket szándékoznak kibocsátani"

. /190/ Az alapszabály engedélyezéséig