Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

jegyezték be. A századiurduiétól dinamikusan emelkedett a számuk, előtte mindössze Herencsényben működött gazdakör (1888). Az 1872-es ipartörvény megszületése után, formailag véget ért a céhes világ. /1507 A törvény 76. §-a lehetővé tette, hogy "... az iparosok közös érdekeik előmozdítása végett ipartársulatokká egyesülhetnek"

. /151/ Az ipartársulatok nem rendelkeztek iparhatósági jogosítvánnyal, ezek gyakorlását a közigazgatásra bízta a törvény, mindössze békéltető bizottságokat állíthattak. Az iparosságból elégedetlenséget váltott ki ez az egyébként liberális törvény, mert önkormányzati jogaik csorbítását látták benne. A kormány engedve a nyomásnak, s az 1884: 17. tc-ben (új ipartörvény) lehetővé tette ipartestületek alakítását. /152/ Ez a törvény újra érvényesíti a régi céhes világ kényszertársulási elvét, bár nem kizárólagossággal. Ipartestület létesítése ugyanis csak ott volt lehetséges, ahol életképes működésük biztosítottnak látszott. Csak olyan törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanáccsal bíró városokban, vagy községekben engedte létrehozásukat a törvény, ahol a képesítéssel rendelkező iparosok száma elérte a 100-at és azt az iparosok kétharmada kérte. Az ipartestületek bizonyos tekintetben közgazdasági és hatósági feladatokat láttak el és ipari önkormányzati szint is voltak. Mindazokat a teendőket végezték a tanoncok, a tanonciskolák, a segédek tekintetében, amelyeket az 1872. évi ipartörvény az első fokú iparhatóságokra bízott. A dualizmus idején 8 ipartestületről és 15 ipartársulatról tudni a megyében. Balassagyarmat gazdasági, társadalmi viszonyai jelentősen eltértek Losoncétól. A vasút huszonöt évvel később ért az akkori közigazgatási székhelyre, mint a megye iparosodó észak-keleti vidékére. A gyáripar ezért itt alig telepedett meg. Amit mégis találunk századunk elején, az néhány téglagyár, gőzmalom, fűrésztelep és a kézműipar. "

A város iparossága a Balassagyarmati Általános Ipartestület köré tömörült, mely első volt az egész országban, és 1884. november 30-án alakult meg 74 taggal"

. /153/ Volt még ipartestület Salgótarjánban, Losoncon, Füleken, Szirákon, Kékkőn, Gácson és Divényben. Az első ipartársulatot Gácson alakították 1866-ban, s ezt rövidesen követte a sziráki (1875), a balassagyarmati (1877), a szécsényi (1878) és a losonci ipartársulat (1878). Elsősorban érdekvédelmi szervezetek voltak, tehát célkitűzéseikben első helyen a tagok anyagi érdekeinek előmozdítása állt, de mindezt az iparosok szellemi javainak gyarapításával "

mívelésével

", a "

közer-