Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

"

köz művelődését eszközölje"

. /123/ Mintegy húsz esztendőn keresztül nyújtott otthont a város felső rétegének szórakozásához, amikor újra fordult a helyzet. A Nógrádvármegyei Casino Egylet hosszú pangás után a kilencvenes évek közepén talált magára. Tagsága szaporodott, s ezzel anyagi helyzete is javult. 1897-ben hat esztendőre kibérelte a takarék- és hitelintézet újonnan épített házában az emeleti helyiségeket, s azon nyomban "

állandó vigalmi bizottságot választott" /124/ az egyleti élet felfrissítésére. 1898-ban 182 tagja volt a kaszinónak. Választmányában található volt: katonai parancsnok, cs. és kir. kamarás, járásbíró, törvényszéki bíró, tanfelügyelő, takarék és hitelintézeti igazgató stb., vagyis a város és a megye számos elöljárója. Könyvtára szépen gyarapodott, s a század első évtizedének végére elérte a 3.000 kötetet. A 70-es évek elején a szécsényi járás egyetlen, bejegyzett egylete a Szécsényi Casino Egylet (1870). Alapítótagjai hivatásukat abban látták, hogy a különböző vallású polgárok egymáshoz közelebb "

hozása által a tudomány, iroda lom, művészetek" előmozduljanak. /125/ Hasonló céllal alakították a Sziráki Casino Egyletet közvetlenül a kiegyezés után, 1868-ban. Kisterenyén és Baglyasalján a bányatisztek hoztak létre kaszinót. Az altisztek általában nem járhattak a tiszti kaszinókba, alacsonyabb társadalmi presztízsük kizárta őket e "

felső" világból. A munkások olvasóköreiben megintcsak idegenek voltak, itt nekik volt rangon aluli a társasági részvétel. Ezért a városokban, illetve az ipartelepen kialakultak az elkülönült altiszti egyesületek, amelyek általában kaszinó jelleggel, de "

illen dően" más név alatt működtek. Ilyen volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Segédtiszti és Altiszti Olvasóköre (1895) 1200 kötetes könyvtárával, /126/ a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Bányatelepi Altiszti köre- (1905), a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. Salgótarjáni Gyárának Tisztviselő Kaszinója (1906?), /127/ később ugyanott a gyár új nevéhez igazodva a Hirsch és Frank Alkalmazottainak Olvasóköre (1912), /128/ a Baglyasaljai Bányatelepi Altiszti Kör (1912), a Losonczi MÁV Altiszti Önsegélyező és Olvasó Kör (1906), vagy a MÁV Segédtiszti Olvasókör (1899) 800 kötetes könyvtárral és a lehetőségek szerinti "

társasjátékokra alkalmas klubhelyiségekkel

" segítette a salgótarjáni vasutasok művelődését. /129/ A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Acélgyára megalakulása után, szinte évek alatt a Salgótarjáni-medence legnagyobb ipartelepévé vált. A szakképzetlen,