Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

földművelésből, állattartásból és az erdőkből élő lakosság tapasztalatlan volt az ipari munkában, ezért külföldi szakembereket szerződtettek az üzem beindításához. Osztrák, olasz, belga, de főleg szlovák munkások érkeztek, akik mellett az iparban már kipróbált gömöri magyarok is megjelentek. A környékbeliek nagyobb számban a 90-es évektől kapcsolódtak be a termelésbe, amikor nőtt a mezőgazdasági munkanélküliség.'' Mindebből adódóan természetesnek látszik, hogy az első munkáscsoportokat a műveltebb, tájékozottabb német anyanyelvű munkások alakították. 1877-ben Leseverein és Kegelstatt Comite néven szervezkedtek. Mindkettő az élelmiszerüzlet egy-egy helyiségében tartotta összejöveteleit. Az első az ún. "

Mamlasz"-ban találkozgatott, s együttléteikre az "

újságolvasás

, pipafüstös eszmecsere" volt jellemző. A másik tagsága a lisztraktárban és a maguk készítette tekepályán járt össze, s játékos szórakozással, virtuskodással töltötték szabadidejüket. A két csoport 1882-ben egyesült Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. Salgótarjáni Acélgyári Felügyelő és Munkás Személyzet Olvasó Egylete néven. Az egyletbe a működési feltételek biztosítása érdekében és az akkori szokásoknak megfelelően a tisztviselők közül több tiszteletbeli tagot választottak (az igazgatót is). Figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki az olvasóegyleten belül az 1887-ben alakult műkedvelő társaság. Bemutatójukat (Vadgalamb) követte a többi előadás, elsősorban vígjátékokat, bohózatokat és népszínműveket játszottak. A német nyelvű tagok többségét mutatta, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a Politisches Volksblatt, Weltblatt, Svarnost és a Neues Pester Journal című újságok jártak az egyesületbe. A nyolcvanas évek második felében megjelentek a magyar lapok is: a Pesti Hírlap, a Borsszem Jankó, a Vasárnapi Újság, a Világkrónika. A könyvtárban 1885-ben 163 kötet könyv volt. Az egyesületen belül, de a gyár fenntartásában és felügyeletében 1879-től fúvószenekar is működött. /130/ 1892-ben dalkört alapítottak, amely korlátozott önállósággal rendelkezett az olvasóegyleten belül, a karmester e minőségében az egyletnek számolt be tevékenységükről. A dalosok is beléphettek az olvasóegyletbe, feltéve ha a karnagy alkalmasnak tartotta őket és egy évre lekötötték magukat az éneklésnek, ugyanis ott tagnak lenni privilégiumnak számított. A tagság 1893-ban mindössze 130 fő volt (a vállalat 1340 dolgozójából). 1898-ban és 1909-ben alapszabályt módosítottak, hasonló értelemben mint a gyári tiszti kaszinó tette. /131/ Az olvasóegylet könyvtárának állománya a háborúig szépen gyarapodott: 1893-ban 900 kötet, 1904-ben 1.916 kötet, 1914-ben 2.317 kötet, 1917-ben 2.345 kötet. A legtöbb beiratkozott