Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)
Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)
rendezésével ..." /Ill/ A másik ipari város, Salgótarján kiterjedtebb, sokszínűbb kaszinói világot produkált, bár ipari potenciája is nagyobb volt Losoncénál. A szénből kisarjadt ipari centrumot az 1880-as évek névtelen utazója " igazi magyar 'Birmingham'-nak nevezte" . /112/ " 1860-ban Salgótarján még csak alig 900 lakosú község. 1884-ben 6316 lakosával megelőzte Losoncot /5027 lakos/, a megye egyetlen rendezett tanácsú városát, és megközelítette Balassagyarmatot /6788 lakos/, a megye székhelyét. 1900-ban Salgótarján már a megye legnépesebb települése, 13.544 lakosával messze maga mögött hagyta a szintén fejlődő 10.682 lakosú megyeszékhelyet és a 9.530 lakosú Losoncot. A kis falu lakossága rövid 30 év alatt mintegy 15-szörösére nőtt, s jelentősége nemcsak a megye, hanem az egész ország gazdasági életében számottevő lett, hiszen az ország széntermelésének több mint negyedét a nógrádi szénbányák adták" . /113/ Salgótarján népességrobbanása nem kedvezett a városiasodásnak. A munkásokon gyorsan meggazdagodó kereskedő családok alkották a polgárság zömét, akik azonban gyorsan cserélődtek a településen, mert miután tőkét gyűjtöttek, elhagyták a várost. A közülük letelepedők építették a főutca első, emeletes házait az 1870-es években. /114/ Ebben az időben Salgótarján népességének a kétharmada nem magyar nyelvű volt, s még a századfordulón is 3.000 idegen anyanyelvű élt a településen. /115/ Elemi iskola sokkal kevesebb működött mint amennyi az iskolaköteles gyerekek elhelyezésére kellett volna, s emellett a tanítás rendkívül mostoha körülmények között folyt. 1888 és 1889-ban állítottak két iparostanonc iskolát. 1898-ig nem létesítettek a városban semmilyen középfokú nevelési intézményt, akkoris átmeneti jelleggel, bérházban helyezték el a 80 tanulót befogadó polgári fiú- és leányiskolát. /116/ A város ilyetén társadalmi viszonyai is hozzájárultak ahhoz, hogy a dualizmus első harminchárom évében (1900-ig) kevesebb egyesület alakult Salgótarjánban, mint az ezt követő 12 esztendőben. 1876-ban a bányák és a gyárak tisztjei hozták létre a Salgótarjáni Casino Egyletet a " mívelt társalgás" , tudomány, irodalom és " egyéb közhasznú intézmények" támogatására, s nem kevesebbet, mint " minden viszály, kedvtelenség kiküszöbölését" kívánták elérni. A salgótarjáni kaszinó légköre, hangulata annyiban tért el a megyében máshol működőtől, amennyiben más volt a használók közege. Nagyobb számban látogatták a gyárak altisztjei, tisztjei, s más, az iparból élő polgárosodó középrétegek. /117/
