Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

révén máshol gyakori "

népnevelési"

, "

népoktatási

", majd később "

népművelési

" egyletek a megyében nem terjedtek. A kiegyezés utáni években a későbbi évtizedekhez viszonyítva kevés művelődési tartalmú egyesületet jegyeztek be Nógrádban (1867-1874 között 10-et, 1875-1889 között már 41-et, 1890-1918 között pedig 156-ot! (Lásd a 2. számú mellékletet). Ebben nyilván közrejátszott a települések városiasodottságának alacsony foka és a még mindig általános politikai bizonytalanság, bizalmatlanság. (Deák Ferenc például 1867-ben rendeletileg feloszlatta a 48-as köröket, honvédegyleteket.) /71/ A Losoncon megjelenő "

Nógrád" egyik 1871-es számában ezt olvashatjuk: "

Míg korábban friss, tevékeny közszelleme volt a városnak /Losoncnak/, mely az elsők között létesített kaszinót Széchenyi felhívására, amely ugyancsak az elsők között állított fel kisdedóvót

, /most/ az egészséges közszellem hiányzik. Legfőbb mutatója ennek, hogy nincs átfogó társadalmi élet, csak kisebb körök alakultak ki, amelyek azonban kasztszerúen elzárkóznak egymástól"

. /72/ Pedig a megye települései között Losonc volt a legurbanizáltabb város és a társasági élet is itt volt a legélénkebb. Ezért talán meglepő, hogy éppen itt, a polgárosultabb, a megye más városaihoz képest reflektálóbb társadalmi közegben alakult meg a Felső Nógrád Megyei Közművelődési Egyesület 1886-ban. Létrejöttét külső tényezők, a város életén kívül eső tágabb összefüggések is determinálták. Az 1800-as évek második felében mindinkább szaporodtak a szlovák értelmiség konfliktusai a magyar hivatali hatóságokkal. Anyanyelvük terjesztésének, művelésének egyre több akadálya került felszínre, s a magyar uralkodó osztállyal lojális szlovák nemesek, értelmiségiek anyaországgal kiépült kapcsolatai is lazultak, s közreműködésükre már nem lehetett olyan mértékben számítani, mint korábban. A kialakult helyzet kompenzálására, a "

kultúrfölény" biztosítására központilag is szorgalmazott "

közművelődési" egyesületeket hoztak létre. Ilyen volt többek között a Felső Nógrád Megyei Közművelődési Egyesület, amely a magyarosító tevékenységet vállalta fő profiljának, s ezzel együtt a nem magyar ajkú lakosság között fejleszteni, ápolni kívánta a "

hazafias szellemet"

. /73/ A magyarosító egyesületek alakításának előzményeire és következményeire érdemes néhány pillantást vetnünk. Az ország nemzetiségi területein magyarosítást ellensúlyozó egyesületek tevékenykedtek már az 1860-as évektől. Erdélyben az ASTRA (Asociatiunea Transilvana = Erdélyi Román Kultúregyesület, 1861) /73a/ nemcsak a románokban táplálta a nemzeti tudatot, de a szórvány magyar településeken románosított is. Mindemellett hasznos ismeretek megszerzésére