Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

tanulóifjúság, de a felnőttek körében is kütelességszerúleg hivatva van az általános és gazdasági népműveltséget terjeszteni"

. /66/ E fölé illeszkedik az ifjúsági egyesület, amelyet az 1902-ben kiadott miniszteri rendelet nyomán kezdtek alapítani országszerte. (1903-ban már 63 ilyen egyesület volt az országban és 74 alakulóban. 1904-ben pedig létrejött támogatásukra a Széchenyi István Társaság. /67/ "

Az ifjúsági egyesület kitúnöleg alkalmas arra, hogy ... _a vezetés nélkül könnyen rossz útra tévedhető, s a mindenre fogékony fiatalságot a helyes útra terelje ..." /68/ S mindennek betetőzését látták a gazdakörökben, amelyeket a Magyar Gazdaszövetség fogott össze, de a tagegyletek beléphettek a vármegyei gazdasági egyesületekbe is. A gazdaszövetség alapszabálya rendkívül széles tevékenységkört ölelt fel, amelybe beletartozott a gazdálkodás fejlesztése, az érdekvédelem, az ismeretterjesztés, szövetkezetalapítás, és a jogi tanácsadás, de felolvasások és előadások tartása is. /69/ Amit az 1890-1918 közötti időszak egyesületalapítási rohamának nevezünk (Lásd a 2. számú mellékletet), az közelebbről megvizsgálva többségében államilag, illetve központilag kiépített egyesületi hálózat, amelyben döntő szerepet játszottak a gazdakörök és az ifjúsági egyletek. S ha még a katolikus köröket is ide számoljuk, akkor láthatjuk csak meg a társadalom valóságos önszervező eredményeit. (A Budapesti Országos Katholikus Kor 1892-ben jött létre. Tíz év alatt ezer kör alakult nyomában a papságon, az egyházon keresztül.) /70/ Közművelődési egyesületek A korszak közművelődési egyesületeinek (népművelési-, közművelődési egyesületek, zene- és dalkörök, színjátszókörök, nemzetiségi egyesületek) nagyobb hányada az 1890-1918 közé eső időszakban alakult. (Lásd a 2. számú mellékletet) A reformkorban zászlót bontó 28 egyesület közül a Nógrád Vármegye Nemzeti Intézet (1831) valamint a losonci Evangélikus Esperességi Olvasó és Munkáló Könyvtári Egyesület (1828) továbbra is működött, bár tevékenységük a század utolsó évtizedének felpezsdülő társadalmi közegében veszített jelentőségéből. A korszakra jellemző tipikus egyesületek, mint például a bolgár példa alapján terjedő olvasókörök, vagy a Türr István és Irányi Dániel munkálkodása