Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)
Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)
kötettel rendelkező nyilvános könyvtárat hoztak létre, színházak sorát építették stb. Az az állítás, miszerint az államhatalom minden eszközzel a népművelés társadalmi jellegét akarta fenntartani, vagyis úgymond nem akart mást, mint " mozgalmat játszani" , /61/ túlzó és egyoldalú. Inkább arról volt szó, hogy minden eszközzel valóban mozgalmakat akartak csinálni, de olyan módon, hogy az uralkodó rétegek politikai érdekei és ideológiai szempontjai érvényesüljenek. Ez nem sikerülhetett maradéktalanul, de mivel többoldalúan átgondolt, korszerű nevelési-művelődési folyamatokról volt sző, nem is maradtak hatástalanok. Nem nehéz észrevenni, hogy az elképzelések realizálása sokszor gyengén, szakmai hibákkal valósult meg. Vitathatatlan, hogy ez a korszak az intézményesülés jegyében telt el, de érdemes különbséget tenni az állami inspirációk, a mecenatúrák hatására létrejövő képződmények és a spontán önszerveződések között. Erre az egyesületi élet sokszínűsége kiválóan alkalmas. Tarthatatlannak vélem Nóvák Józsefnek azt a megállapítását, hogy ebben a korszakban az " államhatalom nem látta szívesen sem a parasztság, sem a munkások művelődését. " /62/ Ennek éppen az ellenkezőjéről van szó, hiszen a kilencvenes évek gyorsabb kapitalizálódásával összefüggő parasztmegmozdulások, munkásszerveződések két lényeges felismerésre döbbentették rá a vezető réteget. Az egyik , hogy a vidék szellemi sivatagja a társadalom fejlődésének akadálya, a másik pedig, hogy az alsó rétegek " veszélyes" önművelését központilag kell kézbe venni és szervezni. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletei és tisztségviselőinek beszédei /63/ mind e felismerésből sarjadó gyakorlati cselekvés szándékát mutatják. Akár tipikusnak is vehetjük gróf Apponyi Albert sorait e tekintetben: " Át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy az egységes magyar nemzeti államot csak akkor fektethetjük szilárd alapra, s jövőjét is csak úgy biztosíthatjuk, ha nemzeti közműveltségünk színvonalát emeljük." /64/ Más kérdés, hogy az uralkodó osztály a művelődési tartalmakat csak a szocialista eszmétől távol esőnek tudta elképzelni. A parasztság megmozdulásai előtérbe állították a falu művelődésének kérdését. A liberalizmustól és a nacionalizmustól egyaránt áthatott népművelési elképzelések két sarkalatos pontja az analfabétizmus csökkentése és a parasztság távol tartása a " haladó " mozgalmaktól. Erre már nem elég egy-két felolvasás, ide " alkalmi és állandó jellegű intézmények és vezetők kellenek" . /65/ Milyen módon gondolták ezeket az intézményeket? Az első, amire a további formák épülhetnek, a " gazdasági ismétlőiskola s annak gyakorlati telepe, mely ... nemcsak a
