Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)
Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)
/51/ 1875-nek azonban a művelődési élet szempontjából vannak más vonatkozásai is. Történetesen ezzel az évvel lezártnak tekinthető a nemesség által irányított népművelés időszaka és ekkor jelent meg az egyesülési jogról szóló 1508/1875. számú belügyminiszteri körrendelet, amelynek hatása lesz a következő, az 1875-1790 közötti egyesületi életére is. Ez a rendelet az egyesületek tekintetében az egész korszak részletekbe menő szabályozása volt ugyan, általa azonban mégsem történt meg az egyesülési és gyülekezési jog átfogó rendezése. Bár az említett rendelet rögzítette az egyesületek alakításával kapcsolatos tennivalókat, meghatározva és lényegében korlátozva az alapítható egyesületek fajtáit, amelyek például a nemzetiségi- és a munkásegyletekre nézve különösen nagy hátrányokat jelentettek. (Politikai és munkásegyletek például nem hozhattak létre fiókokat, a nemzetiségiek pedig csak irodalmi és közművelődési egyesületeket alapíthattak.) /52/ A kiegyezéstől a hetvenes évek közepéig azonban még összességében nagyobb autonómiát élvezhetett a kulturális élet, s ha lassú léptekkel is, de megindult a közművelődés akkori fogalmak szerinti kiteljesedése. E korszak művelődésének meghatározó egyénisége volt Eötvös József. Eötvös nézeteivel, gondolkodásával a reformkor elképzeléseinek továbbvitelét szolgálta, sőt gyakorlati munkásságában is ez jellemezte törekvéseinek fő vonalát. "... csak mi magából a népből fejlődik, mi haladásának inkább következménye, mint előzménye, minek eszközlésében az egész nemzet részt vett, emelhetik létét állandón , ... csak így haladhat a közügy szabad nemzeteknél ..." - vallotta. Hitte, s máig érvényesen látta, hogy a demokrácia előfeltétele a művelődési demokrácia. /53/ Az ő gondolata ölt testet az 1868. 44. számú törvénycikkben, amely kimondta, hogy a népművelés a nép ügye, az állam kontroliján kívül eső terület. Keresztülvitte az iskolaügy rendezését, hét nyelven adatta ki a Néptanítók Lapját, népművelési, felnőttoktatási hírekkel. A Tisza-párt és az egyház rágalmazásai ellenére behatóan foglalkozott az analfabéta oktatás és felnőttnevelés kérdéseivel. /54/ Jelentős szerepet' vállalt abban, hogy a dualizmus hátralévő 50 esztendeje a szabadoktatás mellett — talán kivéve a nemzetiségieket —, a szabad közművelődés korszaka is lehetett. Többek között első számú kezdeményezője volt a tanítóegyesületek alakításának is. Eötvös József halála (1871) után a társadalmi alapon szerveződő közművelődés koncepciója lassan háttérbe szorult. A minisztersége alatt felvirágzott nem állami intézményekhez kapcsolódó felnőttoktatást, a támogatások radikális
