Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

februárjában, az I. Ferenc József által kinevezett miniszterelnök alatt álló kormány működésével helyreállt az alkotmányos élet, a középső és alsó néprétegek politikai mentalitásában ez alig éreztette hatását. Amint az ország más részein, itt is a kiegyezést ünnepelték és ünnepeltették megyeszerte, diadalnak kikiáltva az aktust, nemegyszer azok nevét is e szerződésbe keverve, akik a nemzeti függetlenség hősi halottai voltak. Mondhatjuk, hogy a nemesség aktívan politizáló része el volt ragadtatva önmagától? A kevés (majdnem) ellenzéki nemes kivételével úgy tűnik igen. Az 1869-es választások alkalmával sem történt más, mint négy esztendővel előbb, sőt ha lehet még erkölcstelenebb, még korruptabb volt, s ennek megfelelően nagyobb botrányokkal is zajlott. Általánossá vált, hogy képviselők megegyeztek a választók feje fölött, azok tudta nélkül, s ezzel nem tettek mást, mint elébe mentek a két párt (a Deák-párt és a Tisza Kálmán vezette balközép) 1875-ös megegyezésének ("

második kiegyezés"

). Mekkora kiábrándultság követhette ezt a politikai lépést? Válaszolni akkor lehetne erre a kérdésre, ha tudnánk, hogy voltak-e a "

felültetett" fanatikusokon kívül igaz hívei bármelyik korteskedönek is és mennyi. Ennek ismerete nélkül a közhangulatot figyelembe véve inkább azt gondolhatjuk, hogy a kiábrándultság nem sújtott sokakat, mert az emberek a hitüket sokkal kevésbé adták a panamáktól terhes politikához, mint a karakteresebb, korábbi időkben. Igaz, a megyegyűléseken voltak elmérgesedett viták, veszekedések — mint például az egyházpolitikáról, vagy a közigazgatás államosításáról —, de közelebbről szemügyre véve az eseményeket, kitűnnek a szűk érdekcsoportok céljai, s az egyes személyeknek — mint egymás ellenlábasainak —, nagy port felkavaró perpatvarainak okai. /48/ Mindezek ellenére a szabadelvű párt kormánytöbbségéből adódó politikai konszolidáció kedvezett a gazdasági életnek. A fellendülést követő polgárosodási folyamat, a burzsoázia terebélyesedése lényeges eleme volt a századvég megyei társadalmának, sőt a kulturális életnek is lassan meghatározó elemévé vált. Rögzítenünk kell azonban, hogy a gazdasági fellendülés végső oka a kiegyezés révén beáramló osztrák tőke mobilizációja, illetve a magyar mezőgazdaságban, valamint a kereskedelemben felhalmozódó tőkék átáramlása a nagyiparba volt. Persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszak a magyar kapitalizmusnak nem egyenesen felfelé ívelő diadalútja, hanem megtorpanásoktól, válságoktól, társadalmi konfliktusoktól terhes szakasza is volt. A kiegyezés szinte állandóan jelenlévő belső konfliktusa ugyanis éppen