Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

törekvést. Megszakadt a reformkor evolúciós folyamata, amely az összetett társadalmi fejlődésen belül felvirágoztatta (illetve felvirágzásnak indította) a művelődés minden "

ágazatát"

. (Úgymint: az "

ismeretterjesztés"-t, a "

múkedve- lés

"-t, a "

könyvvel való nevelés"-t.) A bosszúállás, elrettentés időszaka után a Bach-korszak azonban már engedett annyi rést, hogy a legszívósabb, legnagyobb hagyományú művelődési mozgalmak maradványai újra felüthették fejüket, vagy a preferált egyházi nevelés nyomvonalán szervezhetők voltak különféle társulások, így például a Szent István Társulat 1852-től olyan könyvkiadást is felvállalt, amely a nép olvasási igényeit kívánta kielégíteni. Mivel azonban az alsóbb néprétegeknek a könyv- nehezen megfizethető árúféleség volt — az olvasástudás alacsony voltáról nem is beszélve —, társulások alakultak vásárlására, s az olvasni tudó tagok között vándoroltak a könyvek. Tudjuk, hogy e társulások több helyen tartós közösségeket alkottak, de nem voltak hivatalos csoportosulások, ezért írásos dokumentumok nem maradtak utánuk. /43/ Valamit könnyített az egyesülések helyzetén az 1852-es egyleti törvény, amelynek értelmében a belügyminiszterhez felterjesztett egyesületalapítási, vagy alapszabálymódosítási kérelmek visszaérkezéséig, a kérelmezés szerinti (új) formában működhettek. A különféle társulások, egyesületek száma ebben az időszakban radikálisan visszaesett, de továbbra is fennmaradt néhány társas kör, kulturális szerepkört ellátó egyesület. Tovább működhetett például az 1836-ban alapított Kisfaludy Társaság. Bonyolította a szervezkedést, hogy a fenti rendelet értelmében, értelmiségi köröket csak császári engedéllyel alapíthattak. 1857-ben központi jóváhagyással alakították újjá a már reformkorban is működött Magyar Gazdasági Egyesületet, de csak azért, mert mezőgazdaságunk elmaradotttsága hátrányosan érintette a birodalmi érdekeket is, a gazdasági egyesület pedig a mezőgazdasági ismeretterjesztés fő szószólója volt. A megyében az 1839-ben alakult Nógrád Megyei Gazdasági Egyesületet 1860-ban Szécsényben szervezték újjá 383 taggal. Az alakuló közgyűlésen elnökké Török Sándor alispánt választották meg, s "

vezetőségében határozati párti politikusok is helyet kaptak, köztük Madách Imre"

. /44/ Az egyesület sajtót jelentetett meg, Felvidéki Magyar Közlöny címmel (amely szaksajtó és egyben politikai lap is volt), gépbemutatókat, szántóversenyt, kiállításokat rendezett. Az összejövetelek is alkalmat nyújtottak a politizálásra, bizonyos összetartó erők körvonalazódására. Érdekes módon az egyesületen a kiegyezés után mutatkoztak először a bomlás jelei, s 1871-ben meg is szűnt. Újjáalakítására csak jóval később, egy évtized