Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

Egy váraszói (Heves vm.) jobbágy fejszéjét vették el a kállóiak 1616-ban, amikor a mácsai földről a disznók átszaladtak a kallói határba. Egy sződi ember vallotta 1652-ben, hogy a gödöllői-babati határon "feltyül penig nem mertünk hálni Szada felől, mert féltettünk az fejszéinket az szadaiaktúl, hogy él veszik, még csak tűzre való fát eyelre sem mertünk vágni." Egy másik sződi jobbágy 1659-ben vallotta, hogy a babati-szadai határon a szadaiak elvették fejszéiket és fadöntő láncaikat.6 A csői határon elhajtott disznók esetére még 1636-ban is jól emlékeztek a tanúk. Lovakat és marhákat hajtottak el erőszakkal az ácsai határból 1639-ben, a püspökhatvani határról ökröket tartottak vissza 1652-ben stb. A rátótiak bérelt babati földjéről áttévedtek az ökrök a szadai dinnyeföldre, ahonnan csak váltságpénz ellenében adták ki azokat. A kiváltáskor a szadaiak a kárvallottaknak alaposan megmutogatták és elmagyarázták a határt. Ezzel szemben a szadai disznókat a fótiak kapták el és meg is ették. Máskor a szadaiak akarták behajtani a fótiak juhait és a juhásznak két sajtot kellett adnia büntetésből.

7 A határbeli termés, az erdő fájának elhordása, birtokba vétele, vagy elpusztítása is rendszeresen a határvédelem módjai közé tartozott. A. veresegyháziak 1648-ban elégették az ikladiak szénáját. Az aszódiak elvitték a szénát 1649-ben olyan helyről, amelyiket a bagiak is a magukénak tartottak. Nem ártott hát az olykor túlzott óvatosság sem, ha valaki szénakaszálni kívánt. A romhányi bíró vallotta 1653-ban, hogyan jártak él 1639 táján szénakaszálás ügyében: "az én Bíróságomban az Török Úr bé hivatván Budára, ászt mondotta énnekem, no, úgymond, Lőrincz Bíró nyilván tudod ászt, hogy most azfü igen szűken termet, hogy Szénának Buda körül szerét tehetnénk, hanem meny el haza, és mond meg a Falunak, hogy mennyének el az Györkey földre, és kaszállyanak én számomra szénának való fiivet, mint hogy én bírom Teörök részrül Györkét. Mindazon által, hogy az magyar részreöl valami bántódáslok ne következzék, mennyetek el Gyarmatba Almásinéhoz, és jelenesetek megh az én parancsolatomat Én asztán azon alkalmatossággal fel mentem Gyarmatba, és az Teőrők Ur parancsolattyát megh jelentettem Almásiné Asszonyomnak, az ki Tutora volt és inspectora akkoriban Egri István Umak, szabadon hagyott az magyar részrül az Török Ur számára való kaszálláson az Györkey földön, mind azon által Almásiné Asszonyomis intimálta minekünk, hogy minek eleötte oda mennénk kaszálni tehát az eő kegyelme Ispányához, Császár Gergelyhez el mennyünk Mácsára, és azon szabados megh fogja mutogatni az Györkey határt, az hol kaszállyunk;mely Szabadoshoz el menvén másod magammal, Csóka Orbánnal, azzal mentette magát, hogy semmi úttal ki nem mehetne akkor, lévén Váczra való uttya az Teörök parancsolattyára, hanem mennyetek reá az Györkey földre és az mint az vízfolyás Váczfeleől bejön addigh kaszállyátok az Rétet Az mikor azonban a kaszállásnak ideje eljött volna az mi kaszássaink az Rétben addigh bé nem állottanak, hanem mentének Püspök Hatványában, és az ott lakó Bíró és Püspök Hatva1 niak ki menvén az Györkéi földre magok mutogatták megh az Réteket, és úgy kaszállottuk az füvet az Teörök Ur számára. '8 Előfordult az is, hogy az arató munkások nem engedelmeskedtek gazdájuk utasításának, mint például a bagi. Kosa Mihálynak, aki az aszódszentkereszti földről akarta áthordatni a gabonakereszteket. Olykor azonban mégis muszáj volt engedelmeskedni, amint Horváth Lukács galgagutai jobbágy vallotta 1654-ben: "Bagi András Pap, hogy Bagón lakott, egész falustul erővel kihajtott bennünket, és úgy hozatott volt el velünk, az víz érnek túl ugyan az rendrül két szekér szénát, melfyért az Aszód Szent-keresztiek eleget nehezteltenek; de ugyan megcselekedtette velünk: mivel hogy hatalmas ember volt"

9 6. Uo. 97., 118., 119. sz. ill. HORVÁTH L. (1981) 124. sz. 7. HORVÁTH L. (1981) 66., 72., 117., 120. ill. HORVÁTH L. (1987) 97., 108. sz. 8. HORVÁTH L. (1981) 92., 99., 127. sz. 9. Uo. 141.143^z. 91