Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

Besnyő (Máriabesnyő) határát a szentlászlói jobbágyok szinte egész falustul sértették meg, mikor a férfi lakosság nagyobb része megrohanta ott a dinnyeföldeket és a termést elhordta a vitás határ miatt. A szadaiak szintén egész Jalujul" vágták a babati erdőben a fát 1658-ban, mivel azt magukénak tartották. A gödöllői-szadai határvita során a gödöllőiek nem tudva megvédeni saját szőlőiket, még a töveket is kiásták és biztonságos helyre telepítették a szadaiak elől 1658-ban.l0 l/e. Egyéni és közösségben végrehajtott, munkaeszközökkel és fegyverekkel való összecsapások A jobbágyfalvak határvitáinak fojtó légkörében sokszor súlyos fenyegetések és káromlások hangzottak el, amelyek közül - sajnálatunkra - csak keveset rögzítettek a források. A püspökhatvani Huszka Péter imigyen fenyegette meg a mácsai Laczik Mártont: "hogy valaki elsőbben a vidékiek közzül kapáját az határ hányásra be vághja, azonnal azt a fejszével agyában vágom." Mi ellen Laczik egyenesen a megyehatóság előtt tiltakozott 1652. július 14én. Ugyanezen a napon a tótgyörki bírák kijelentették, hogy File Albert, a váci püspök Sápon lakó ispánja "böczületünk ellen szállott Törvény kivül" a határok ügyében, vagyis becsületsértést követett el. Hegyi Mátyás györki jobbágy a püspökhatvaniaknak azt mondta 1653-ban: "Tót bestye kurva fiak megh nem elégszenek a sokkal, de bizon a kevéselis megh köl elégedni" Amivel egyrészt mély bölcsességet árult el, másrészt kimerítette a nemzeti közösség megsértésének a tényét. Egy mácsai-tótgyörki szópárbaj így hangzott 1655-ben: "hány fejetek, hogy azt az hatalmassághot mertétek cselekedni a mi saját főidőnkön?" Mire felelte a györki Barát Mihály: "ha annak utána is Hlyen dolghunk esnék, hogy marhánkot el akarnátok hajtani s bimék veletek, mind egészen Mácsáigh vághnálak, s vernélek benneteket" . Mindszent puszta használatától birtokosaik eltiltották a vérségieket PPS vm. generális congregatioja előtt ilyen szavakkal: "Valakit rajta kaphatnak el hajtatják s hozhatják." Egy romhányi jobbágyot 1668-ban barátilag így figyelmeztetett egy öregember: "által mennyetek az hydacskán, mert ezek az beste lélek kurva fiay püspök hatvaniak majd minden marhátokat bé hajtják az hídnak, de alól ne félj, mert az Gyürky határ."

11 Mácsa, Zsidó (Vácegres), Szilágy, Ácsa és Püspökhatvan jobbágyai 1629-ben Györk és Almás pusztákon "zord télidőben fegyveresen tartózkodtak és elrejtőzködtek az említett birtokokon, majd azokat elfoglalták, feldúlták és lelegeltették 12.- forint kárt okozva." A kállóiak "puskás kézzel lestek" 1637-ben a mácsaiak disznait, hogy áttévednek-e a határon.

12 Egy "villongó földön" kötözték meg és verték meg a tótgyörkiek a fancsali jobbágyokat és egy mácsait, ahogy 1657-ben vallották. A püspökhatvaniak a vármegye végzésével határkiigazításra érkező vármegyei embereknek 1658-ban fegyveresen megjelenve nem engedélyezték az új határdombok felhányását. Egy 1668-ban kelt vallomás szerint a püspökhatvaniak "el foglalták és puskás kézzel oltalmazták az makkon járó sertéseket is azon Gyürki határon", melyet maguknak követeltek. Nem bírva nyugalommal és türelemmel Eghri István földesúr a györki-püspökhatvani határvitát 1653. augusztus 20-a táján a balassagyarmati hajdúkkal megerősítve saját györki jobbágyait ráküldte a püspökhatvani határra, ahol férfiakat fogtak el és hurcoltak el. Mindez csak annak a megtorlása volt, hogy korábban a györki asszonyokat és leányokat szénatakarás 10. HORVÁTH L. (1987) 87., 90., 92., 107., 115., 119. sz. 11. HORVÁTH L. (1981) 115., 127, 145., 151., 244. sz. 12. Uo. 60., 124. sz. 92