Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 1. N. Kiss István: Konfliktusok a kuruc hadseregben (1703–1711)

latkozott: "akik hamiskodnak, nem érdemlik meg, hogy pénzük megmaradjon"l A rendelet konfliktus jellege szembeötlő. A kuruc állam paraszti alattvalói és önkéntes katonái meg voltak győződve arról, hogy földesúr-ellenes törekvéseik egybeesnek Rákóczi programjával. Mint egyik beadványukban írták: "Ő fensége pátense értelmében, akik fegyvert fogtak, felszabadulnak a jobbágyságból", illetve mint 1709 nyarán, egy későbbi folyamodványukban leszögezték: "a Nemes Magyar Haza Szövetkezett Rendjeinek statútuma szerint, aki hadba vonul, megszabadul a függőségből"^

5 Persze a jobbágyság vágyait tükröző hit így nem volt igaz: Rákóczi programjában nem szerepelt az általános jobbágyfelszabadítás, csak a hajdú-szabadság. Az is csak az állandó zászló alatt maradó katonáknál, - de a jobbágytelek átengedése nélkül! Az értelmezésnek ez a konfliktusa világosan jelzi, hogyha a kuruc mozgalom nyílt osztályellentétbe csapott volna át, a nemzeti felszabadító küzdelemből jobbágyfelkelés lett volna. Rákóczi politikájának érdeme, hogy a nemzeti és vallási sérelmek előtérbe állításával a széthúzó társadalmi erőket a szabadságharc támogatására egységesíteni tudta, , Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a kuruc hadsereg kereteiben nyolc év alatt - hosszabb-rövidebb ideig - vagy 100 ezer önkéntes szolgált. A felszabadító harc sikeres terjedésének éveiben, 1703-1705-ben, minden tíz kurucból nyolc önkéntes jobbágykatona volt. Ez a sereg függetlenül vezetőinek akaratától, kihívást jelentett az egész magyarországi feudális rendszer számára. És az önkéntes katonák szervezete nemcsak néhány hónapig tartott, még a hanyatlás időszakában is ők alkották a haderő zömét. A kuruc hadsereg alapvetően antifeudális erőt testesített meg, amelyet Rákóczi politikája csak úgy tudott semlegesíteni és visszatartani, hogy az önkénteseknek azonnali szabadparaszti állapotot és adómentességet biztosított. A Rákóczi áflam népességének 1707. évi megoszlása 24 megyében a következő arányokat mutatta: 16 Jobbágyok 154.673 család Katonaparasztok 6.358 - " Polgárság 27.485 Nemesség 12-15.000 - " Összesen 200-203.000 - •" Az 1.200 nemesi önkéntesen és a 8-9 ezer zsoldoson kívül a seregben egyidejűleg 40-50 ezer jobbágy-önkéntes szolgált. Ez a hatalmas katonatömeg, amint felesküdött Rákóczira, kiváltságos helyzeténél fogva, kiszakadt a feudális rendből. Jellemző módon Erdélyben, ahol a főurak ellenállása miatt Rákóczi nem tudta az önkénteseket táborába fogadni, olyan gyenge volt a kuruc haderő, hogy a fejedelemség védelmére magyarországi ezredeket kellett oda vezényelni. A kuruc hadsereg alapvetően paraszti jellegénél fogva a tisztikar túlnyomó többsége, kivéve az ezredeseket és a tábornokokat, telkes jobbágyokból állt. A munkácsi és szentmiklósi járás 1704. évi mustrajegyzéke szerint a 433 paraszti önkéntesből kilencen altiszti, tizen pedig tiszti rangot (főhadnagy, hadnagy, alhadnagy és zászlós) viseltek.17 Szatmár vármegye három districtusában részletesen feltüntették az önkéntes kurucoknál a csapattestet és a rendfokozatot is. A krasznaközi járás 120 önkénteséből kilenc fő 15. BÁNKÚTI: Rákóczi... 1976. (11. jegyzet) 489-490. p. 16. Az adatok a dicaiis conseriptio alapján számítva (lásd a 7. jegyzetet). A családlétszámra nézve I. N. KISS: Ländliche und städtische Familienstrukturen in Ungarn während des 17. und 18. Jahrhunderts. In: Ehe, Liebe, Tod. Eds. P. BORSCHEID - H. J. TEUTEBERG. 1983. 249-256. p. 17. HODINKA Antal: II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a "gens fidetissima". Pécs, 1937.5-39., 64. p. 84