Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 5. Bátori Ingrid: Boszorkányüldözés és társadalmi konfliktusok egy Rajna-vidéki kisváros Rhens példáján a 17. században

így a községben a "boszorkánybizottsággal" egy olyan hatóság jött létre, melynek feladata a híresztelések és denuntiatiók gyűjtése és a letartóztatásokra való javaslattétel volt. A boszorkányüldözésre való készség tehát a községből eredt. 2. A* £lső esetek A boszorkányüldözés kiváltója tehát hivatalosan Rhens város egész közössége volt, melyet a bizottság képviselt. Az első vádak három idős asszonyt illettek. A vád szerint ezeket mindenki boszorkánynak tartotta. Ketten közülük özvegyele, az egyik 80, a másik kettő hetvenen túl volt. A tanúvallomásokból kiderül, hogy már hosszabb ideje népszerűtlenek és elszigeteltek voltak a községben. Keresztelőre és mennyegzőre, ha meg is hívták őket, az asztalnál senki nem akart melléjük ülni, elkerülték közelségüket. A vádak jellege is mutatja, hogy itt a kisváros kívülállóiról volt szó. Az egyik tanú például így vallott: A gyanúsított egy napon vihar elől akart házába menekülni, ő azonban becsapta előtte az ajtót. Következő nap fájt a lába, megbetegedett és ebben a gyanúsított bosszúját látta. Egy másik tanú holland sajtra, nyilván akkor különleges csemegére látta vendégül barátnőit. Ahogy a gyanúsított a szobába lepett, a háziasszony eltette a sajtot, hogy ne kelljen őt megkínálnia. Nem csoda, hogy valaki a családból nemsokára beteg lett. Egy további tanú kislánya vasárnap átment az utcán és koszorút viselt a fején. Az egyik gyanúsított háza ajtajában állt. Ahogy a gyerek odaért, megfogta a karját és kérdezte: Hát ki csinálta neked ezt a szép koszorút? Ezután a lány karja merev és béna lett. A vádlottak egyike a letartóztatás után pár nappal a börtönben meghalt. A másik kettőt rövid bírósági eljárás után kivégezték. A társadalmi alapképlete ezeknek a pereknek világos: a közösségnek egyes tagjai kiközösítésre és kivetésre kerülnek. Részben már a tanúvallomások is tartalmaznak nyílt halálos fenyegetéseket. Az is jellemző, hogy a tanúk rossz lelkiismerete (az ajtó becsapása, a sajt eldugása, mind a két esetben a vendéglátás megtagadása) bosszút várat velük. Hogy miért veti ki ezt a három asszonyt a közösség, az sajnos nem lesz világos. Koruk ebben kétségtelenül szerepet játszott. A legfontosabb, hogy az idős emberek gondoskodást igényelnek, mely a közösséget terheli. Egy idős ember kártevőként való megbélyegzése felmenti a közösséget a gondoskodás kötelessége alól. Fizikai megsemmisítésük tehát egy logikus, bár szörnyű következmény.4 3. A további perek A vádlottakat megkínozták, és így azok másokra is rávallottak. így került sor a letartóztatások következő hullámára. A boszorkányság lett a kulcsszó minden probléma megoldásához. Ha meghalt egy gyerek, a gyanú azonnal a szomszédasszonyra terelődött, aki előző este a gyereket karjára vette. A vádlottak, akiket férjeik vertek és gyötörtek, azt vallották, hogy hirtelen felbukkant mellettük egy barátságos ember a pincében, és megvigasztalta őket. Csak túl későn jöttek rá, hogy ez az ördög volt. Az 1628-30-as évek boszorkánypereinek idején Németországban a 30 éves háború dúlt, császári és svéd csapatok vonultak a Rajna mentén. Pestis és aszályok pusztítottak. Az emberek keresték nyomorúságuk okát. A boszorkányság a legszívesebben alkalmazott magyarázat volt szorultságukra, melynek más okát nem látták. Erre mutat többek között az^ a körülmény is, hogy a boszorkánysággal vádoltak csaknem kizárólag nők voltak, olyan nők, 4. Ezeket a gondolatokat Ingrid AHRENDT-SCHULTEtől veszem át, aki a westfaleni boszorkányüldözés vizsgálatát dolgozza fel. ^ 68