Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 2. Tóth Ágnes: A bukovinai székelyek beilleszkedési stratégiái Észak-Bácskában 1945 és 1950 között

községeknek - Csatalja, Gara, Vaskút - volt a legnehezebb a helyzete, ahová mintegy 1800 bukovinai székelyt telepítettek. Az illető községek az elmenekültek házaiban igyekeztek elszállásolni őket, s ellátásukról kezdetben közadományokból gondoskodtak. Belügyminiszteri utasításra készítette el az alispán azt a részletes beszámolót, amely rögzítette az egyes községekben lévő székelyek számát, a magyar honvédségnél szolgálatöt teljesítők névsorát, a jugoszláv partizánok által fogva tartott személyek nevét, s az állítólagos kivégzéseket is. A jelentés így szólt:

3 "Jelentem, hogy az alsó-bácskai Hadikliget, Hadikszállás, József-falva, Bajmők, Andrásfalva, Andrásszépe, Fogadjisten és más székely telepeknek a jugoszláv hatóságok által kiu-. tasított lakosságát a minisztérium rendelkezése értelmében Csonka Bács-Bodrog vármegye Vaskút, Gara, Csatalja községekben az alábbi elosztás szerint telepitettem le: Vaskút: Fogadjisten községből 73 család 325 személlyel Gara: Andrásfalva községből 28 család 118 személlyel Andrásnépe községből 31 család 105 személlyel Hadikszállás községből 31család 112 személlyel Hadikliget községből 52 család 253 személlyel Hadiknépe községből ,3 család ósieméllyel Szórványosok 18 család 59 személlyel Összesen: 163 család 653 személlyel Csatalja: Istenes községből 85 család 390 személlyel Adjonisten községből 45 család 228 személlyel Istenáldás községből 6 család 33 személlyel Istensegíts községből 5 család 19 személlyel Istenföldje községből 4 család 15 személlyel Hadikliget községből 1 család 5 személlyel Összesen: 146 család 690 személlyel" Az új helyzetek, a más környezet, a változó lehetőségek új alkalmazkodási módokat követelnek meg nemcsak az egyes embertől, de egy néptől, népcsoporttól is. A bukovinai székely népcsoport - legalábbis az Észak-Bácskában megtelepülök - részéről, mindenképpen egy ilyen alkalmazkodási vagy életbenmaradási stratégia volt az egy tömbben való letelepedés szüntelen szorgalmazása, valamint annak gyors felismerése, hogy saját érdekeik érvényesítése miképpen lehet a leghatékonyabb az adott falvak életkörülményei között. A székelyeket igen érzékenyen érintette a menekülések során történt szétszóródásuk, hisz családok, rokonok, egy faluban élők szakadtak el egymástól, s kerültek az ország másik részébe. Akkor is érthető ez, ha pusztán az egyes ember szempontjából vizsgáljuk a tényeket. De különösen fájó ez, ha egy nép társadalmi szerveződését évszázadokon keresztül az egy faluközösséghez, egy családhoz tartozás tudata, ősi szokása irányította. Hiszen ez volt az a tudati tényező, amely az idegen tengerben az önmegmaradást évszázadokon át lehetővé tette, s az élethez szükséges minimális biztonságérzetet adta. 3. BKML. Bács-Bodrog vármegye alispánja 188/1945. ikt. sz. 364