Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 2. Tóth Ágnes: A bukovinai székelyek beilleszkedési stratégiái Észak-Bácskában 1945 és 1950 között

Amikor - mint már említettük - 1941-ben hazatelepítésük eldöntetett, hiába kérték a székelyek a magyar kormánytól az egy tömbbe, magyar vidékre, s az ország belsejébe történő letelepítésüket. Az akkor választott megoldást, s következményeit ismerjük. A bukovinai székelyeknek a Bácskából történő kényszerű menekülése időszakában pedig a magyar kormánynak már sem ideje, sem hivatali gépezete, de elképzelése sem volt a szer- \ vezett telepítés megvalósítására. S tegyük hozzá: ideje sem. A későbbiekben tett, egy területre történő telepítési kísérletek is csupán magánkezdeményezésnek tekinthetők, még akkor is, ha részben sikerrel jártak, s ha pártok, vagy minisztériumi tisztségviselők elvi támogatását élvezték is ezek a törekvések .4 Bács-Bódrog vármegye alispánjának iratanyagában számos olyan jegyzőkönyvet találtunk, amelyben a Dunántúlról Észak-Bácskába visszatelepülök kéréseit örökítik meg. Az 1945. április 7-én - az első között - kelt Fazekas Albert és három társa, volt délbácskai székely telepesek kérelmét így továbbítottak az alispán felé: "Előadják, hogy tudomásukra jutott, a volt dél-bácskai székely telepesek egy részé [a] jelenleg csonka vármegye területére már visszatelepült. Ők Tolna vármegye területén Lengyel, Csibrák, Kurd, Gyönk községekben és a Szekszárdhoz tartozó Lencse-pusztán vannak átmenetileg elhelyezve körülbelül 80 család, mintegy 300-320 személlyel. Az lenne a kívánságok, hogy ha lehetséges, ők is visszatelepülnének a csonka vármegye területére. Legnagyobb részük fogattal rendelkezik és szarvasmarhája is van még sokaknak közülük."

5 Az alispán azonban a vármegye helyzetére való hivatkozással megoldhatatlannak tartotta a kérés, teljesítését. A Bács-Bödrog vármegye területén kialakítandó egységes székely tömb elképzelése, a népcsoport képviselői által 1946. október 15-én aláírt, s a rriiniszterelnökhöz fölterjesztett beadványukban fogalmazódik meg teljes határozottsággal.

6 Nem az első kísérlete ez a bukovinai székelyeknek önsorsuk intézésére. 1940 őszén Teleki Pálhoz is eljuttattak egy beadványt, amelyben hazatelepítésükré vonatkozó kéréseiket vették számba. "Ebben [az 1940-ben írottban] községük története és jelenlegi szorult gazdasági helyzetük rövid ismertetése után 16 pontban foglalták össze leendő telepítésükkel kapcsolatos kívánságaikat. Többek között a teljes magyar állampolgárságot, felekezeti iskolájuk meghagyását, hagyományos gazdálkodási szokásaik érdekében pedig város mellé, lehetőleg sík vidékre történő letelepítésüket kérték. Külön hangsúlyozták, az egy tagban lévő községi legelők fontosságát, hogy egy-egy pásztort fogadhassanak, s a gyerekek, akik egyenként legeltették a család állatait, iskolába járhassanak." Református vidékre mennének legszívesebben, hogy "többé sem magyarságunkban se vallásunkban háborgatva ne legyünk.'^ Az 1946 őszén kelt kérvényükben gazdasági jellegű kéréseiket, követeléseiket, s az egy tömbbe történő letelepedésükkel kapcsolatos elképzeléseiket írták le. Kéréseik előtt azonban jellemezték helyzetüket, amivel javaslataik szükségességét is indokolták: "Tisztességes, becsületes gazda emberekből, ma földönfutók lettek, rendezetlenül, ruha nélkül állnak a vihartan, mindenki támadja, miúdenki rágalmazza, habár már a délbácskai telepítésnél bebizonyították, hogy jó munkások és jó gazdák.... 200 év után hazatérve meg kell találja helyét abban az országban, amely országot szivében és lelkében elfelejthetetlenül hordozott. 4. BODOR György, 1975. 74-75. p. - A párhuzamos eseményekről KŐHEGYI Mihály - TÓTH Ágnes, 1988. 5. BKML. Bács-Bodrog vármegye alispánja 188/1945. ikt. sz. 6. BKML. Bács-Bodrog vármegye főispánja 494/1946. - TÓTH Ágnes, 1986. 7. A. SAJTI Enikő, 1984.19-20. p. 365