Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 2. Tóth Ágnes: A bukovinai székelyek beilleszkedési stratégiái Észak-Bácskában 1945 és 1950 között

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Tóth Ágnes A BUKOVINAI SZÉKELYEK BEILLESZKEDÉSI STRATÉGIÁI ÉSZAKBÁCSKÁBAN 1945 ÉS 1950 KÖZÖTT Aligha van Magyarországon még egy olyan népcsoport, amelynek az évszázadok során annyi hányattatás, újabb és újabb otthonkeresés jutott volna osztályrészül, mint a bukovinai székelyeknek. Az idők folyamán számtalanszor telepítették őket erőszakkal, vagy vállalták ők maguk önként a kényszerű alkalmazkodást. Évszázados hányódásaik után úgy tűnt, hogy történelmük egyik reményt keltő fejezete kezdődött el 1941. május 11-én, amikor is - hosszú huza-vona után - Magyarország és Románia aláírta a végleges hazatelepítésükről szóló megállapodást. A magyar kormány döntése alapján a bukovinai székelyeket a visszatért Bácskába, az elűzött dobrovoljácok helyére telepítették, s nem vették figyelembe kéréseiket, hogy zárt magyar vidékre telepítsék őket.

1 A székelyeknek a visszatért Bácskába való végleges letelepedése, mint ismeretes, csak illúziónak bizonyult, s 1944 őszén és 1945 elején újabb "honfoglalásra" kényszerültek. A népcsoport nagy része a front közeledtével még időben el tudta hagyni délbácskai lakóhelyét, hogy a háborús események elől menekülve hetekig bolyongjon a hadszintérré vált ország útjain. Ekkor már teljesen magára hagyatva, szervezett segítségnyújtás nélkül. Csak egy körültekintő központi intézkedés rendezhette volna megnyugtatóan a bukovinai székelyek sorsát, amire azonban nemcsak 1944 őszén - amikor a székelyek zöme Baján és Dunaföldváron átkelve, a Dunántúlra húzódott -, de 1945 tavaszán sem került sor.

2 A bukovinai székelyek egy része -. akikkel előadásomban tulajdonképpen foglalkozni szeretnék - 1944 őszén Jugoszláviában maradt. A hadikfalviak, istensegítsiek, andrásfalviak egy-egy kisebb csoportja csak október 8-án, illetve 9-én kezdte meg a menekülést, s a hadiesemények miatt már nem tudtak átjönni Magyarországra. A hónapokig tartó szabadkai, szikicsi táborélet, és 42 férfi máig földerítetlen halála után, a lágerba összegyűjtött bukovinai székelyeket a jugoszláv hatóságok 1945 február közepén tették vagonokba. Égy család összesen 4 kg-os csomagot hozhatott magával, s minden más ruhaneműt, háztartási felszerelést ott kellett hagyniok. A határon áttett, valamint menekülő bukovinai magyarok letelepedésének előkészítésével és megszerzésével Tótik Károly telepfelügyelőt bízta meg a Bács-Bodrog vármegyei alispán. Az 1945 március első felében kelt jelentésekből kiderül, hogy azoknak a 1. ALBERT Gábor, 1983. 253-282. p. - A. SAJTI Enikő, 1984. 46. p. 2. Bodor György kísérletet tett ugyan a Dunántúlon szétszóródott székelyek egy tömbben való letelepítésére. Bodor önhatalmúlag nevezte ki megát telepítési kormánybiztosnak, így munkájának eredményeit minden jogi fedezet nélkül, a területen élő német nemzetiségű lakosság rovására elkövetett törvénytelenségekkel érte el. Nem álltak rendelkezésére szakképzett hivatali munkatársak, megfelelő anyagi eszközök sem.