Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 1. Tóth László: A besenyőtelki társadalom akaratnyilvánítási képessége 1945 után
RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Tóth László A BESENYŐTELKI TÁRSADALOM AKARATNYILVÁNÍTÁSI KÉPESSÉGE 1945 UTÁN \ 1983-1987-ben Besenyőtelek községben (Heves megye) a Néprajzi Múzeum keretében, majd az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasaként, végül az OTKA támogatásával politikai szociológiai kutatómunkát folytattam. A kutatás célja annak tisztázása volt, hogy vajon ludta és tudja-e, illetve hogyan tudja befolyásolni a helyi társadalom a reá vonatkozó községi szintű és községen kívüli intézményekben születő döntéseket, amelyek annak következtében, hogy a helyi lakosság kisebb-nagyobb csoportjainak vagy egészének életfeltételeire hatással vannak, politikai természetű döntések. 1., A községen kívüli döntéseket illetően egy alapvető stratégiai és ehhez kapcsolódóan egy járulékos törekvés figyelhető meg, amelyek célja az ilyen döntések befolyásolásának biztosítása. Az alapvető stratégia lényege: a község vezetésében valamilyen szerepet (tanácstagig bezárólag) betöltő személyek a különböző állami, párt, gazdasági vagy egyéb szervek vezetőivel véletlenül vagy tudatos törekvés eredményeként létrejött személyes kapcsolatukat egy olyan "patrónus-kliens" kapcsolattá intézményesítik, ahol hosszútávú egyenlőtlen cserekapcsolat működik az érintettek között, s a csere következtében mindkelten jól járnak. Fontos kiemelni, hogy az érintettek közötti csere csak a munkaértékelmélet tükrében egyenlőtlen, a határ haszonelmélet alapján nem. Mindkét érintett helyzete lehetővé teszi olyan "szolgáltatások" nyújtását a másik számára, amely vagy "hiánycikk" vagy piacon nem is kapható, csak személyes kapcsolatok révén. Az egyenlőtlenség abban áll, hogy a kölcsonszolgáltatások semmilyen értelemben nem mérhetők össze, még hasznosságuk értelmében sem, ezért "értéküket" a rászorultság határozza meg. Az állami intézmények területén jellemző példa a község és a község megyei tanácstagja közötti kapcsolat. A tanácstagot a község lakossága a 60-as évek elejétől mindig megválasztotta, aki az ismételt megválasztás hallgatólagos Ígérete alapján általános megyei tanácselnök helyettesként sorozatos, a község számára előnyös döntések meghozatalát kezdeményezte vagy érte el. A legjellemzőbb az Altalános Művelődési Központ esete: minden megye kapott központi támogatást egy ilyen intézmény felépítésére, s az elnökhelyettes elérte, hogy a pénzt Besenyőteleknek ítéljék. Rendkívül fontos szerepe volt a községből továbbtanulni szándékozó gyerekek beiskolázásánál is: hatalmánál fogva elérte, hogy a kívánt iskolákba vegyék fel őket. E tevékenységével a helyi hatalom birtokosainak helyzetét is erősítette, mivel ők voltak azok, akik a kedvező döntéseket "kijárták" a megyénél. A párt intézményekkel kapcsolatban ugyanilyen patrónus-kliens viszony jött létre a községi pártvezetés és a pártszervezet magasabb szintjei között. A helyi vezetés a különböző partkampányok besenyőtelki sikerét biztosította, míg a járási, megyei pártapparátus a különböző állami, gazdasági stb. döntéseknél vetette latba befolyását a falu érdekében. Pártvonalon jelentkezett az a járulékos törekvés, hogy a patrónus-kliens viszonyok felhasználásával
