Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához
és szükségszerűségét, levezénylésének módjait szaktudományok is legitimizálják.28 Ezért is nehéz meglátni az állandó antropológiai tulajdonságok különböző indíttatású katalógusaiban a történeti gondolkodás krízisének szimptómáit; azokat, amelyek az emberi cselekvések szabadságát és történeti felelősségét korlátozzák. * * * A biológiai világ mikrokozmoszának a társadalmi-történeti világra forgatása után, a történelem és a társadalom kutatója még finomabb szövetben, az emberi lélekben is keresni kezdte á konszenzus és a konfliktus lenyomatát. A pszichológiai antropológia - mert itt erről van szó - ismeretelméleti kündulóhelyzete változatlan; az is az antropológiai állandóság és a történeti időfolyam ellentmondásában fogalmazza meg az ember történelmi létezésének alapvető problémáit. Itt az ösztön és kultúra, a természeti állandó és a társadalmi változó, az individiuum és interperszonalitás, az önmagáért és a mások számára való létezés fogalompárjai hozzák létre a földi dolgok történéseiből a létezés természeti feltételeinek és történeti lehetőségeinek ellentmondását és világi rendjét; ezek azok a fogalompárok, amelyek ebben a rendben egyáltalán jelentéssel ruházzák fel a történéseket. Az így megalkotott történelem értelme az lesz, hogy az ember a létezés megváltoztathatatlan természeti feltételei ellenére a legvégső pontig tolja ki a kultúra horizontját, ahol ha nem is tud végérvényesen úrrá lenni, de legalább uralkodhat a természeti ösztönök elszabadulásából eredő konfliktusok fölött. A kultúra horizontjának tágulása a perceptív, a tudatalatti és a tudati szférák között zajló belső dialógus zavarait, vagy egyenesen hiányát jelzi történeti időfolyamában. E belső dialógus teszi lehetővé, hogy a konszenzus külső történeti állapottá váljék, viszont a belső dialógus hiánya az ember destruktív erőit mozgósítja a társadalomban. Ahogy Freud megállapította: "... az emberiség a kultúrát, az életszükségletektől sarkallva, az ösztönkielégítés megszorítása árán teremtette meg és teremti meg jórészt újra meg újra, amennyiben az egyén, az emberi közösségbe újonnan belépő egyén az ösztönkielégítéséről való lemondásban megismétli az összesség javára hozott áldozatot. Az így felhasznált ösztönerők között a nemi késztetések jelentős szerepet játszanak; ezek a késztetések eközben szublimálódnak, azaz szexuális céljaiktól eltérülnék, és szociálisan magasabban álló, immár nem szexuális célok felé irányulnak. Ez az építmény azonban ingatag a szexuális ösztönök megfékezése nem teljes, minden egyes embert, akinek a kulturális közösséghez csatlakozni kell, fenyegeti az a veszély, hogy nemi ösztönei 28. COLJJNS, R: Conflict Sociology. N. Y., 1975.; COSER, L: The Functions of Social Conflict. N. Y., 1956.; KRIESBERG, L: The Sociology of Social Conflicts. Englewood Cliffs, N. J., 1973.; LEHMANN, T.-YOUNG, T. R: From Conflict Theory to Conflict Methodology: An Emerging Paradigm for Sociology. = Sociological Inquiry, 1974. Vol. 44. 15-28. p.; PLACK, A.: Die Gesellschaft und das Böse. München, 1967.; Ilyen jólforgatható és a konfliktust felmagasztaló egyetemi kézikönyv szerzője például Louis Kriesberg. A könyv nyitó mondatai önmagukban is sokkolják az olvasót: "All about us are social conflicts. They are inherent in human relations." Im. 1. p. Amire az antropológiának egyáltalán keresnie kell a választ - például mi az hogy minden (all) és mi az hogy benne rejlő (inherent)? -, itt megalapozatlan magabiztosságú kijelentéssé válik. 33
