Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

ELMÉLETI BEVEZETŐ - Fekete László: Erőszak és utópia. Szempontok a konszenzus és a konfliktus antropológiájához, történetiségéhez és társadalomkritikájához

megtagadják az alkalmazkodást"® Az idézett freudi megállapításból - egyebek mellett kiolvashatjuk a pszichológiai emberfelfogás társadalomkritikai értékszempontjait is. A kultúránk partjához érkező ember Freud szerint nem szabadul meg könnvűszerrel természetes ösztöneinek kísértésétől, a kulturális közösség (másszóval a tradíció ereje) önmagában kevés ahhoz, hogy védettséget nyújtson az ösztönök szüntelen kísértése ellen. Ezért Freud a belső dialógus nyomában keletkező primer kultúrát, s nem pedig saját létfenntartásának természeti parancsát - mint ahogy azt Hobbes és követői érvelésében már megismerhettük - nevezi ki az ember elsődleges "életszükségletévé". Ez a primer kultúra, amely az ösztönök, a tudatalatti és tudati szférák dialógusa nyomán válik az ember elsődleges életszükségletévé, tehát bennünk keletkezik, s előfeltétele egyben az emberek közös érintkezési pontja, a kulturális közösség szüntelen létrehozása során.

30 A történetiben így mintha a fiziológiai antropológia emberének brutális múltja és a filozófiai antropológia emberének civilizált jövője találna egymásra olymódon, hogy az ember természeti és kulturális meghatározása szüntelenül, együtt és egyszerre van jelen a történeti idő folyamában. Az emberi létezés természeti és kulturális kötöttségének egyidejű kettőssége az a gondolat, amely botrányos volt a Freud előtti antropológiák számára; s a kettősség vállalása helyett, végső soron a kettő konfliktusa és a történeti idő megosztottsága kelekezett. S az ellentétek feloldásában rejlő választás kényszere következtében kísérelték meg megpillantani a történelem célját a történetinek az emberiben, vagy az emberinek a történetiben való meghaladásában. E kettősségből létrehozott konfliktus tradíciójának elvetésével a természeti és kulturális (vagy korábban barbár és civilizált) állapot kronologikus rendjének fikciója helyébe Freudnál az ember természeti és kulturális kötöttségének örök és egyidejű jelenléte lépett. Örök és egyidejű azért, mert a kultúra elsődleges életszükségletétől a kulturális közösség teremtéséig zajló történelem minden egyes ember legszemélyesebb történetében (az ontogenizisben) szüntelenül megismétlődik. De azért is, mert a kultúra elsődlegességének ellenére az ösztönök sorsszerűsége (Triebschicksal) szüntelenül kíséri az embert. "A kultúra", jegyzi meg Freud, "legyőzi az individuumok veszélyes aggressűóvágyát azáltal hogy/elsőbbségénél fogva gyengíti, lefegyverzi és - mint ahogy a védősereg a meghódított várost - szemmel tartja azt bensőjükben.'^ A méltóságába visszahelyezendő ember aufklérista, az elemi létfenntartás parancsának hobbesi és a kultúra elsődleges életszükségletének freudi fikcióiból történelmek sokasága származik. Nem választok a történelem létrehozásának vázolt kísérletei között, mert a választás kényszer, s ahol kényszer, ott a történelmi szabadságot csak hiányként élheti meg az ember. Ezért ahogy a világok sokaságával 17. századi elődeinknek, úgy a történelmek sokaságával nekünk kell megtanulnunk békésen együtt élni, de csak addig a pillanatig szabad ezt tennünk, amig a konfliktus fikciója valósággá és a konszenzus valósága fikcióvá nem válik életünkben. 29. FREUD, S.: Bevezetés a pszichoanalízisbe. Budapest, 1986.17. p. Érdemes talán idézni a következő mondatot is: "A társadalom nem szered tehát, ha eredetének erre a kényes pontjára emlékeztetik, [...\ nevelő szándékkal inkább azt az utat választotta, hogy a figyelmet erről az egész kérdésről elterelje." A dolog mulatságos "ravaszsága" abban van, hogy Freud alapvető tudományos hipotéziséhez nem a bizonyítékokat, hanem az ellenvetések leszerelésének kényelmes eszközét mellékelte. Aki nem osztja e hipotézis helyességét, az "nem szereti tehát, ha eredetének erre a kényes pontjára emlékeztetik". Lásd még FREUD, S.: Die Widerstände gegen dk Psychoanalyse. In: Sigm. Freud Gesammelte Werke. Bd. 14. London, 1955.105-106. p. 30. FREUD, S.: Das Unbehagen in der Kultur. In: Sigm. Freud Gesammelte Werke. Bd. 14. London, 1955.481493. p. Lásd még FREUD, S.: Die Zukunft einer Illusion. In: u.o. 323-380. p. 31. FREUD, S.: Das Unbehagen ... 483. p. 34